Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - DOKUMENTUM - Seres Attila: Két dokumentum az 1922. évi berlini titkos szovjet–magyar tárgyalásokról / 20–27. o.

Szovjet-Oroszország vezető külpolitikusával és berlini nagykövetével. Először csak Jungerth Mihály, akkor a külügyminisztérium hadifogoly osztályának vezetője, majd Kánya Kálmán külügyminiszter-helyettes Jungerthtel együtt. Az első tárgyalás ideje nem datálható, mivel Jungerth a háború után készült, itt idézett visszaemlékezésében nem említi, az eseményeket közvetlenül rögzítő naplójának idevonatkozó részei pedig nem lelhetők fel. A második tárgyalás július 24-én zajlott. Az első dokumentum Jungerth-Arnóthy Mihály volt moszkvai magyar követ egy feljegyzéséből származó részlet. Jungerth Sztójay és Lakatos kormányai idején a külügyminiszter állandó helyettese volt. Sztójay kormányába a miniszterelnök felkérésére, de a külügyi apparátus angolbarát, a kormány politikáját ellenző tisztviselői támogatásával került be. Sztójay, aki kormánya megalakulásakor a németek akaratának megfelelően a külügyi tárcát is megtartotta, elfoglaltságára hivatkozva bízta meg Jungerthet mint tapasztalt diplomatát a külügyek tényleges vezetésével. Jungerth azt tartotta fő feladatának, hogy a külügyminisztérium németbarát elemeinek mellőzésével, illetve a minisztériumba bekerülni kívánó új nyilas politikusok kizárásával, biztosítsa az antifasiszta hatalmakkal és semleges államokkal való laza összeköttetést. A nyilas hatalomátvétel után a Gestapo letartóztatta, és Németországba hurcolták. 1945 őszén tért vissza Magyarországra, ahol igazoltatási eljárás alá vonták.

19 Jungerth sejtette, hogy felelősségre fogják vonni,

20 ezért három feljegyzést készített, hogy tisztázza a két világháború között betöltött politikai szerepét. Az itt idézett visszaemlékezésének pontos keletkezési ideje nem határozható meg, de valószínűleg kis időbeli eltéréssel a másik kettővel együtt írta. Ebben az egyes eseményeket pontokba szedve örökítette meg a Szovjetunió állami képviselőivel fenntartott kapcsolatait. A második dokumentum Kánya Kálmán visszaemlékezése a Csicserinnel Berlinben lezajlott találkozójáról. Ezen a szovjet kélügyi népbiztos Bánffy azon kijelentésére hivatkozott, amely szerint egy szovjetellenes intervenció esetén a magyar kormány szabadcsapatok és diverzáns akciók szervezésével segíteni fogja a szovjet előrenyomulást. Kánya igyekezett enyhíteni a külügyminiszter kijelentésén, amit a szovjet fél egyfajta kötelezettségvállalásként értelmezett, és közölte, hogy a beavatkozás szovjet siker esetére értendő. Végül a felek megállapodtak abban, hogy a tárgyalásokat folytatják, és abba katonai szakértőket is bevonnak.

21 A Genovában és Berlinben létrejött találkozókat mindkét fél titokban akarta tartani. 1924-ben a Magyarország és a Szovjetunió közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló tárgyalások kezdete előtt Kánya éppen erre a megállapodásra hivatkozott, amikor arra kérte Masirevich Szilárd bécsi ügyvivőt, hogy tartsa titokban a két kormány közötti kontaktus tényét.

22 19 Jungerth életének főbb mozzanatai a Feljegyzések diplomáciai életemből és a Curriculum vitae című feljegyzéseiben követhetőek nyomon. Az előbbi kézírásos változata 1945 márciusában készült el Németországban. Ebben főleg a miniszterhelyettesi tevékenységet, illetve a kiugrási kísérlet körülményeit jegyezte le. A második egy rövid önéletrajzi vázlat. Ennek keletkezési ideje feltehetőleg 1946. Az utóbbi irat datálásra I.: JUNGERTH-ARNÓTHY MIHÁLY: Moszkvai napló. Bp., 1989. 320. Mindkét dokumentum fellelhető: Politikatörténeti Intézet Levéltára (= PIL) Jungerth-Arnóthy Mihály iratai 972. f., 9. őe. 20 Erre egyik naplójegyzete utal 1945-böl. PIL Jungerth-Arnóthy Mihály iratai 972. f, 9. őe. 22. 21 L. a 2. sz. dokumentumot. 22 A levél aktán lejegyzett tervezetének kézírásos változata maradt fenn: „A génuai konferencián Bánffy és Csicserin között általános jellegű megbeszélés folyt le, melynek folyamán megállapodás jött létre arra nézve, 24