Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 3. szám - HÍREK - Szekeres József: Ságvári Ágnes (1928–2000) / 77–78. o.

levéltári területet érintő pozitív kezdeményezéseként értékelhető a Magyar Könyvtárosok Egyesülete keretében a Levéltári Szekció 1981-ben történt megalakítása, majd annak elnökeként végzett előkészítő munkája nyomán a Magyar Levéltárosok Egyesületének létrehozása, amelyre 1986-ban került sor. Sokoldalú és ambiciózus vezetőként sikerrel számolta fel a levéltár közéleti és tudományos elszigeteltségét. Konferenciákat szervezett, ő és munkatársai előadásokat, tanfolyamokat tartottak. Kezdeményezésére a levéltár nemzetközi kapcsolatai korábban — az akkori rendszerben — elképzelhetetlen módon és mértékben növekedtek. Nem csak az egyéni tanulmányutak és a nemzetközi szakmai rendezvényeken való részvétel lehetőségei nyíltak meg, hanem európai levéltári összefogással készítendő kötetek kiadását is kezdeményezte, így pl. a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa 1974-ben hozott határozata alapján, az UNESCO támogatásával az ő főszerkesztésében jelent meg 1980-ban angolfrancia nyelven, majd magyarul 1982-ben Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai c. kötet. A Buda visszavételének 300. évfordulójára nemzetközi összefogással készült Buda Expugnata c. mű alapgondolata is tőle eredt. Egyedül az új levéltárépület realizálásnak tekintetében nem érte el az általa várt eredményt s ez a negatívum is közrejátszhatott korai nyugdíjba vonulásában. A tanácsvezetőkkel kialakult éles vitájában nem csak az általa remélt párt-támogatás maradt el, hanem retorzióként, leváltását célzó vizsgálatok is indultak ellene. Ezek ugyan eredménytelenek maradtak, de nyilvánvalóvá tették számára, hogy egyéni ambícióit is kifejező, nagyszabású levéltár-fejlesztési tervei, nem megvalósíthatóak, annak ellenére, hogy az ő nevéhez kötődik a BFL Heinrich utcai és Leonardo utcai épületeinek megszerzése. Ságvári Ágnes kvalitását tekintve kétségen kívül kiemelkedett kortársai közül. Halálhírének hallatán egy volt munkatársa reneszánsz emberként jellemezte, olyannak, akinek rendkívüli képességei voltak, de egyéniségétől a pozitív és negatív indíttatású cselekvés sem állt távol. Az tény, hogy impulzív, kirobbanó és erősen szubjektív személyiségéből kifolyólag esetenként elhamarkodott tettei és megnyilvánulásai voltak, amelyek igen sok embert megbántottak. Azonban az is jellemző volt rá, hogy lehiggadva, kereste a lehetőséget az igaztalanul megbántottak kiengesztelésére. Ez nem minden esetben sikerült, néha maradandó sebeket is ejtett. A megítélése szerint alkalmatlan pártállami vezetőkkel szemben, kapcsolatait túlértékelve, szinte állandósult szélmalom-harcot vívott, melyekből rendszerint ő került ki vesztesen. Ideológiai szempontból nem volt toleráns, mégis ellenzéki érzelmű fiatalokat és más, a rendszer által negatívan megítélt személyeket is befogadott a levéltárba, számukra megélhetést és publikációs lehetőséget biztosított. Távozását követően munkatársai nagyon is megérezték rendkívül gyors áttekintő képességének és tetterős vezetői tevékenységének hiányát, színes egyéniségéből fakadó humoros-csípős megjegyzéseinek és más emberi megnyilvánulásainak elmaradását. Azonban élete hátralévő másfél évtizedében sem szakadtak meg kapcsolatai munkatársaival és röviddel halála előtt még volt alkalma elbúcsúznia néhányuktól. Kifejezett kívánságára szűk családi körben temették el és végakaratának megfelelően halálhírét is csak temetését követően hozták nyilvánosságra. Szekeres József 78