Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 3. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Erdmann Gyula: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 1996–2000 közötti működéséről / 61–65. o.

BESZÁMOLÓ A MAGYAR LEVÉLTÁROSOK EGYESÜLETE 1996-2000 KÖZTI MŰKÖDÉSÉRŐL* A Magyar Levéltárosok Egyesülete 1996-ban ünnepelte fennállása tizedik évfordulóját. Az első tíz évben és azóta is alapszabályszerű célunk a fórumteremtés a szakmának, a szakmai érdekvédelem — az érdekképviselet és a nemzetközi kapcsolatok ápolása, bővítése —, természetesen főként egyesületi vonalon. Már 1992-96 közt is voltak örömmel felmutatható eredményeink: így nem csekély (bár az elvégzett munkatömeggel korántsem arányos, attól messze elmaradó) összeget sikerült a levéltáraknak a kárpótlási munkák ellentételezéseként biztosítanunk, kialkudnunk. Elértük a csődtörvény számunkra kedvező és célszerű korrekcióját. Sikerült tudatosítanunk a NKÖM Levéltári Osztállyal közösen raktárkapacitásunk elégtelenségét, és így 1992 óta több levéltár is tetemes címzett támogatásban részesült s ezzel bővíthette raktárbázisát. Azt persze tudjuk, hogy e téren még számos tennivaló akad. Volt szerepünk a Nemzeti Kulturális Alapprogram létrejöttében — az ezzel kapcsolatos hosszú tárgyalásokon, egyeztetéseken végig jelen voltunk — és ennek is betudható az, hogy sikerült önálló Levéltári Szakkollégiumot kiharcolni, ami azt is jelenti, hogy a levéltárügy elkülönített pályázati kerettel rendelkezhet azóta is, és nincs kitéve a más szakmákkal és érdekekkel való folytonos küszködésnek. Eredmény az is, hogy szakmánk pályázati összege — más szakterületekkel, más szakkollégiumokkal egybevetve — méltányos és a mi viszonyaink közt jelentős. Alapszerepünk volt az egészségügyi pótlék fokozatos kiküzdésében. E küzdelem — amit mostoha és veszélyes munkakörülményeink indokoltak — több év alatt hozta meg a mára kialakult eredményt, miszerint önkormányzati levéltáraink jórészének munkatársai részesülnek e pótlékból. Nem sikerült viszont elérnünk e pótlék rendeleti, tehát általános érvényű biztosítását és így maradt az egyes fenntartókkal való hosszú és változó hatású alkudozás. A hadigondozottak kárpótlásával összefüggő újabb irdatlan munkamennyiség ellenében is sikerült — hosszas budapesti tárgyalássorozat után — elérnünk az ügyenként 500 Ft-os térítést. A bérezés terén ugyanekkor minden erőfeszítésünk csődöt mon-dott — pl. a munkatársaink köztisztviselői besorolását célzó javaslatokat a Pénzügyminisztérium sorra elvetette. A Magyar Levéltárosok Egyesülete választmánya ezeken az alapokon dolgozott és építkezett tovább 1996-2000 közt is. Pénzügyi helyzetünk továbbra is stabil, érdemi feladatok, törekvések nem hiúsultak meg pénzhiány miatt. Egyre növekvő bevételekkel gazdálkodtunk és ez nem csak az inflációnak tudható be, hanem a pályázatokon nyert erőteljesen emelkedő összegeknek is. A kulturális kormányzat ugyanis rádöbbent — és ebben a levéltáros szakmai szervezeteknek is alapos része volt — hogy az 1992 után fokozatosan romló önkormányzati és minisztériumi költségvetési nívó miatt a levéltárak dologi ellátottsága, eszközbeszerzési lehetősége, állományvédelmi, publikációs tevékenységei, nemzetközi kapcsolatai részben-egészben ellehetetlenülnek. Elhangzott Gyulán, az MLE vándorgyűlésén. 61