Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Erdmann Gyula: A magyar levéltárügy jelenéről / 46–53. o.

általános levéltárak működési feltételei ne romoljanak. Leszögeztük: ha ez nem kerül elfogadásra, a szakmai szervezetek megvonják támogatásukat a szervezettől. Úgy tűnt, a kompromisszum megszületett. Megdöbbenve olvashattuk azonban 1999 nyarán az új tervezetet, amely teljességgel figyelmen kívül hagyta a kollégium, az MLE és az ÖLT véleményét, állásfoglalásait. Az indoklás most az volt, hogy 1968 (a tanácsi irányítás kezdete) és 1999 között duplájára nőtt az önkormányzati levéltárak anyaga és bár a raktárfejlesztések terén történtek kedvező lépések, még mindig 6000 ifin volt alkalmatlan raktárban és további 25 000 ifm-t őriztek felújítandó, fűthetetlen helyiségekben. A tervezett hét regionális levéltár 2002 és 2008 között létesült volna 8 milliárdos költséggel. Az MLE Prőhle Gergely államtitkárhoz fordult, és jelezte az ÖLT-tel közös álláspontját: sérelmeztük állásfoglalásaink félrevetését, a sok munkával kialakított szakmai kompromisszum negligálását. Megemlítettük, hogy a 8 milliárdra tervezett költség el fogja érni a 12-14 milliárdot és kifejeztük meggyőződésünket, hogy ennyi pénzt a létező és gyakorlottan működő levéltári struktúra gyorsabban és ésszerűbben tudna kamatoztatni. Ezt követően úgy látszott, elaludt az ügy, de 2000. május közepén megkaptuk az új tervezetet, amely már beépíti az említett kompromisszumot. Egy kétséges pontja van: nem teljesen egyértelmű a szövegben a területi állami szervek esetén az 1990. évi határ. Reméljük, hogy csak fogalmazásbeli problémáról van szó. A tervezet egyébként pozitív elemként növeli a védetté nyilvánításban az állam lehetőségeit. Ami a szakmai munkát illeti, röviden próbálok képet adni. Az éveken át tartó kárpótlási, majd a csődtörvénnyel, a felszámolásokkal és hadigondozottakkal való irdatlan munkatömeg miatt háttérbe szorult a gyűjtőterületi és a rendezési, segédletkészítési munka és tapasztalhatók itt-ott rendellenességek is: pl. nincs naprakész külső szerv-jegyzék, kevés az iratkezelés-ellenőrzések száma holott a nemzetközi tapasztalatok szerint e munkatípusok jelentősége nő, és velünk ellentétben jelentős számban végzik kvalifikált levéltárosok is. Az utóbbi egy-két évben már tapasztalható a gyűjtőköri munka erősítésének szándéka több levéltárban; megkezdődött a szervjegyzékek felújítása, a fondképző szintű értékelő munka újragondolása. 1996-ban a MOL és az önkormányzati levéltárak 11 602, 1998-ban 11 889 szervet tartottak nyilván. 1996-ban 1085, 1998-ban 959 ellenőrzést tartottak. Minden bizonnyal helyes lenne az ellenőrzések számát és intenzitását növelni, egybekötve a nyilvántartások korrigálásával és bővítésével. Fontos lenne minél több irattáros tanfolyam indítása, mert ezekkel is nagy lemaradásban vagyunk. Az iratátvételeknél is vannak jelentős gondok. Épült két új levéltár: a MOL óbudai nagy objektuma és a tatabányai városi levéltár, valamint az elmúlt években több levéltár is címzett támogatásból és fenntartói forrásból fejlesztette raktárbázisát, de még mindig számos levéltár képtelen törvényes beszállítási adósságát felszámolni. A megyei levéltárak közül mindössze hét képes a folyamatos és rendszeres állománygyarapításra, tizenhárom viszont nem. Ez törvényellenes állapot! Az állami-regionális levéltárak 2003 utáni fokozatos felállítása csak jóval később mutat majd pozitív hatást. Mi lesz addig? Az önkormányzati levéltárak egyébként a regionális állami levéltárak gyűjtőkörén kívüli iratok átvételéhez is elégtelen kapacitással rendelkeznek. A belső segédletek terén nagy a bizonytalanság. Alapvető szükség lenne szakmai útmutatókra, a levéltári törvény végrehajtási utasítására. Gondoljunk csupán a számítógépes iratkezelésre, az elavult nyilvántartásokra és a bevezetett újakra, a pártiratok problematikájára, fondbesorolási dilemmákra. Nagyon kevés magasabb szintű segédlet szüle50