Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 3. szám - KILÁTÓ - Korotajev, Vlagyimir–Seres Attila: Áttekintés a Történeti-Dokumentációs Gyűjteményi Központ fondjainak Magyarország történetére vonatkozó dokumentumairól / 20–23. o.

nyában a bizottság tanácsának üléseit rögzítő jegyzökönyvek, beszámolók, dekrétumok, körlevelek, rezolúciók, a magyar hadiüzemek felszereléseinek jegyzékei stb. találhatóak. Az idegen eredetű dokumentumok mellett a Központ a GUPVI (a Szovjetunió belügyminisztériumának a hadifoglyok és internáltak ügyeinek intézésére alakult főhiva" tála)

12 tevékenységére vonatkozó 3 800 000 iratot is őriz. Ezekben a tételekben statisztikai dokumentáció és információ található a hadifoglyok és internáltak eltartásának és egészségügyi ellátásának feltételeiről, munkájáról és szabad idejéről, az elhunytak temetéséről. A második világháború éveiben különösen kiéleződő hadifogoly-probléma jelenleg is történeti és tudományos-gyakorlati érdeklődést vált ki, alapvető szisztematikus kutatások fontos tárgya maradt. A GUPVI dokumentumai ezzel összefüggésben igen gazdag információkat tartalmaznak, a hasonló jellegű kutatások tényanyagának alapját képezik. Ugyanakkor, főleg levéltárunk számára, ennek a kérdésnek az aktualitása abban rejlik, hogy ezeknek az embereknek a sorsa a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is foglalkoztatja a hozzátartozókat és rokonokat. Az ebben való segítségnyújtás levéltárunk egyik feladata. A '90-es évek elejétől az érdekelt személyek és szervezetek széles köre kapott lehetőséget a Központban őrzött dokumentumok adatainak használatára. Elvileg a hadifoglyok sorsának felderítésével összefüggő munka is változik. Ebben a munkában jelentős segítséget nyújt a Központ munkatársai által létrehozott, az elhunyt és elítélt német, osztrák, magyar, olasz, japán, francia (és egyéb) hadifoglyokról és a megfelelő országoknak átadott személyekről szóló adatbank. A magyar hadifoglyokról szóló adatbankokat 1992-ben és 1998-ban átadták Magyarországnak. Először 50 000 szovjet fogságban elhunyt magyarról szóló adatbázist hoztak létre. A második, pontosított variáció már 58 749 személyről tartalmazott összesítéseket. A nehéz munka, a hétköznapi rendszertelenség és egy sor más probléma vezettek el a megbetegedések és halálozások növekedéséhez a hadifoglyok körében. Körülbelül 55 000 magyar hadifogoly van eltemetve a lágerek temetőiben. Közülük 50 000 személynek van meg nálunk a mindenkinél teljes adatokat tartalmazó nyilvántartási (személyi) lapja. Az elhunyt hadifoglyok és eltemetésük helyének nyilvántartására úgynevezett temetői könyveket vezettek, amelyekben feltüntették az elhunytak jegyzékét, a temetők elrendezését, rögzítették a halál idejét, a temetés helyét és a sír számát. A háború befejeződése után a hadifoglyok eltartásának feltételei folyamatosan javulni kezdtek, bár a halálozási számarány továbbra is magas maradt. A Szovjetunió kormánya döntést hozott az összes olyan hadifogoly repatriációjáról, akik nem tudtak már dolgozni, így 1946-ban a hazájukba visszatérő hadifoglyok áradata növekedett, 1950-ben pedig ez a folyamat befejeződött. A GUPVI adatai szerint 1950 január l-ig, beleértve a közvetlenül a frontokon kiszabadultakat is, 451 130 magyar hadifogoly szabadult ki a fogságból. A Központban több 10 000 nyilvántartási (személyi) lapot őriznek erre a kategóriára vonatkozólag. A GUPVI rendszerében kiemelt figyelmet szenteltek a politikai nevelőmunkának. A háború befejezése után a lágerben aktivizálódni kezdett az antifasiszta tevékenység. A GUPVI fondjaiban őrzik a magyar hadifoglyok számára kiadott Igaz Szó című lap 1946. 12 fjiaBHoe ynpaBjieHHe no aejiaM BoeHHoruieHHbix H HUTepHHpoBaHHbix — Glavnoje upravlenyije po gyelam voennoplennih i internirovannih 22