Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - Török Enikő: Külső-Szolnok vármegye, a Jászság és a Nagykunság Bél Mátyás műveiben és Mikoviny Sámuel térképein / 3–19. o.

már Pest megyéhez tartozik, a jászkunsági lapon azonban Heves megyéhez. A térképeken természetesen nincsenek eltérő jelölések a fafajták szerint. Bél sajnálattal állapítja meg, hogy kevés a vadon termő gyümölcsfa is, de ami van, az is kevés termést hoz. A Tiszai járásban csak Törökszentmiklósnál látni egy telepített gyümölcsöskertet, bár itt bő termést hoznának. Említésre méltó gyümölcsös van még Kunmadarason és Jászberénynél.

45 Bár a mü szerzője a jelenség okát nem kutatja, de a változtatás szükségességének igénye felmerült benne, ugyanis megkérdezte, hogy miért nem telepítenek fákat és erdőket. A lakosság válasza nagyon negatív benyomást kelt: „...az ő ittmaradásuk bizonytalan, előbb-utóbb elmennek innét, nincs kedvük erdővel megajándékozni azokat, akik mégis itt maradnak, vagy utánuk helyükbe telepszenek. Attól is félnek, ha erdőtelepítéssel értékesebbé teszik a tájat, mindjárt fölemelik az adót, s távozásuk esetén nem szívesen hagynák itt az erdőt földesuraiknak."

46 A termesztett növényeket is megemlíti Bél, a búzát, a rozst, az árpát, a kölest (ez utóbbi „...e táj dolgozó népének fő tápláléka"), valamint a rossz minőségű borsót és lencsét. A Tisza és a Tárna mentén dinnyeföldek vannak, görögdinnyét („zöld dinnye") és sárga dinnyét is termesztenek. A Jászkunság leírója különben Kunszentmártonnál ette „az év első dinnyéit egy kései vihar idején." Több helyen található szőlő: Cibakházánál, Karcagnál, Kunszentmártonnál, Jászberénynél, Jászfény szarunál, Jászteleknél, de termését Bél nem dicséri. Kisújszállásnál nemrég ültették a szőlőt, így Mikoviny térképén még nincs nyoma. Mikoviny sötétzöld színnel jelöli a szőlőket, s még négyszögek is láthatók a színezett területen. így a térképeken is tudjuk követni, hogy Kunszentmárton szőlői a falutól délre vannak. Jászberényt pedig „nyugatról dél felé hajló vonalban" veszik körül, s itt a szőlőkben Bél szerint gyümölcsfák is teremnek. Jászfényszaru szőlői pedig a falutól északra helyezkednek el, a Hatvan felé vezető útnál. Jásztelek szőlői a Zagyván túl vannak. Bél azt írja, hogy a jászapátiak is művelnek szőlőt, bár nem a Jászságban, hanem a gyöngyösi területen, ezzel szemben a térképeken Jászapátitól keletre-északkeletre látható szőlő. Cibakháza szőlői a falutól keletre fekszenek, ellentétben a Notitia megállapításával, amely szerint a szőlők a nyugati határrészén találhatók. A karcagiak is „ezekben az években" telepítették a szőlőt — a falutól északra —, s „már egészen jó szüretjük is volt". Mikoviny még szőlőket jelöl Mezőtúrtól északra és délre, Jászfelsőszentgyörgytől északra a Zagyva bal partján, Jászjákóhalmától keletre, Jászkisértől délkeletre.

47 Bél az éghajlatról alig szól. Megállapítja, hogy a levegőt „a mocsarak, az elposványosodott állóvizek kigőzölgése egészségtelenné teszi. A helybeliek megszokták ezt, de az idegenek azonnal megérzik a levegő kellemetlenül bágyasztó, ártalmas voltát." Másutt gyakori szárazságokról és árvizekről ír. Jászalsószentgyörgy lakóit 1719-ben éhínség sújtotta, de 1720-ban bő termésük volt, valószínűleg ez is az éghajlati 44 BÉL M: Heves megye, i. m. 10., 26-27., 82., 85-89., BÉL M.: A kunok és a jászok, i. m. 13., 15., 27-28., 49-50. 45 BÉL M.: Heves megye, i. m. 16-17., 86., BÉL M.: A kunok és a jászok, i. m. 27. és 46. 46 BÉL M.: Heves megye, i. m. 74-75. 47 BÉLM.: Heves megye, i. m. 15-16., 83-84., 88-89., BÉLM.: A kunok és a jászok, i. m., 27-28., 46., 48., 51. Egy másik olvasat Jászapáti szőlőivel kapcsolatban: „...nemcsak saját határukban van szőlejük, hanem Gyöngyösön is.", 1. FODOR F.: i. m. 415. 14