Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 2. szám - MÉRLEG - Rozs András: Nagy Pál: A magyarországi cigányok története a rendi társadalom korában. Kaposvár, 1998 / 45–50. o.

kritikával illeti a korábban megjelent oklevélkiadásokat. Megállapítja, hogy csak a felületes és hibás oklevél-olvasási gyakorlat nyomán keletkezhettek a cigányság magyarországi első megjelenésére vonatkozó „elavult és igazolhatatlan teóriák", amelyek nyomán egyes szerzők azt állítják, hogy IV. Béla király seregében cigány segédcsapatok harcoltak //. Ottokár cseh király ellen az 1260-as morvamezei csatában. Holott az történt, hogy az olasz oklevélolvasó a múlt század végén a Bulgarorum szót Cingarorumnak értelmezte, s a Pharao szót a korban általános „fáraó népe", azaz a cigányok értelemben használta, pedig a szövegösszefüggésben a szó az eredeti értelemben szerepelt. A hibás értelmezést átvették a későbbi szerzők, majd a cigány „naiv tudomány" művelői is, akik szívesen helyezték a 13. századba a cigány nép első magyarországi megjelenését. A Szerző logikus okfejtését a recenzens is elfogadja, a tartalmi és formai oklevélkritikai észrevételeket meggyőzőnek tartja. A Szerző a szakirodalomban megjelent számos állítást cáfol a fenti módszerrel. Összehasonlítva Fraser és a magyarországi szerzők — Heiczinger, Tomka — oklevélfordításait, Nagy Pál hamisnak tartja az 1417, majd 1422-23. évi, Zsigmond királytól állítólag cigány csoportnak adott menleveleket, s a cigányok Magyarország földjére való legkorábbi lépésére vonatkozó adatként Brassó városi számadáskönyvének egy 1416. évi bejegyzését fogadja el. A Szerző több állítása alapjaiban ingatja meg a korábbi cigánytörténeti szakirodalom közhelyeit. Okfejtéseit megjósolhatóan igen sok kritika fogja még érni a kritizált müvek szerzői részéről. Ilyen tétel pl. a magyarországi Cigánd község neve eredetéről vallott véleménye, miszerint Cigándnak nincs köze a cigány népnévhez, továbbá a történeti szakirodalom alapján valószínűtlen, hogy a 14-15. században cigány nemesi család létezett volna (a Szerző szerint a Szigán szó török eredetű személynévből ered). A recenzens számára Nagy Pál ezen érvelése is meggyőzőnek tűnik. A vajdai intézmény új szempontú elemzése szintén tudományos eredményként értékelhető. Az egyensúly lassú felbomlása és Az egyensúly fenntartásának technikái c. fejezetekben fejti ki Nagy Pál a magyarországi cigány etnikum társadalmi helyére, szerepére vonatkozó fö mondanivalóját, amelynek kapcsán több, a vonatkozó szakirodalomban korábban nem ismert fogalmat használ. Nagy Pál szerint a 15. század végén a magyarországi városok lakói mint befogadó közösség és a cigány csoportok között „kölcsönösen előnyös, a lokális specifikumok által meghatározott egyensúly alakult ki, melyet az uralkodók is igyekeztek garantálni..., s ez az egyensúly a 16. században is megmaradt". Ennek lényege az volt, hogy a cigány csoportok által ismert és gyakorolt tevékenységi körökre — vasolvasztás, golyóöntés, kovácsolás, kereskedés — a 15-16. századi magyar társadalomnak szüksége volt, s ezért a cigányok be tudtak illeszkedni a magyar városok társadalmába. Igaz, a céhekbe nem engedték be őket, s a céhek nem cigány tagjai jobb minőségű szerszámokat, fegyvereket készítettek fejlettebb technikával, mégis mind a királyi magyarországi, mind a török hódoltsági városok, mezővárosok, falvak fel tudták használni a cigányok nyújtotta szolgáltatásokat. Kiegészítő tevékenységként más aktuális feladatokat követeltek meg tőlük: pecérkedést, hóhérkodást, fejvadászatot, különféle, idényjellegű, alkalmi munkákat, fémmunkákat. Az alkalmazás egyetlen előfeltétele az volt, hogy a cigány csoportok ne károsítsák meg a nem cigányokat. Pedig bizony megkárosították, de tömegesebb mértékben majd csak a 17-18. századtól. A gazdasági egyensúly a 17. században borult fel, amikor egyrészt a céhes polgárság megerősödött, másrészt ezzel egyidőben mind több társadalmi csoport került peri48