Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - KILÁTÓ - Borsa Iván: Kecskeméti Károly első találkozása a Nemzetközi Levéltári Tanáccsal, Budapest, 1956. június / 55–57. o.

A központ ebben a levelében megjelölte azokat a feladatokat, amelyekbe a gyakornokot az elkövetkező 18 hétben a levéltárnak be kellett vezetnie. Ezek között szerepelt az 1945. évben végrehajtott földosztás lebonyolítására létrehívott Sopron megyei Földhivatal iratanyagának rendezése. Kecskeméti Károly előírt főfeladatáról írásban számolt be. Beszámolóját az akkori Levéltári Híradó 1956. évi első száma közlésre az alábbi lábjegyzettel fogadta el: "A Kecskeméti Károly segédlevéltáros által készített munkálat közlését több szempontból is szükségesnek találtuk. Egyrészt a munkálat egyes fázisai bemutatnak egy széles körű előkészítés alapján készült rendezést és annak mintegy kibontakozását (rendezési terv, leírójegyzék, alapleltár), másrészt alkalmasak arra, hogy bemutassák egy modern, tárgyi rendszerben kezelt anyagról készült repertórium összeállításának módszerét, - végül részletesen ismertetve a Sopron megyei Földhivatal iratanyagát, támpontokat adnak a hasonló anyaggal még kevésbé ismerős más levéltári dolgozók és a témával foglalkozni kívánó kutatók számára is." Kecskeméti Károly gyakornoki munkáját 1956 januárjában az Országos Levéltárban folytatta. Az Országos Levéltár már ekkor készülődött arra, hogy megünnepelje alapításának 200. évfordulóját. Igaz, hogy még 1723-ban született meg az Archívum Regnit megalapító törvény, de az első vicearchivarius regnit csak 1756-ban nevezték ki. Az évforduló megünneplésének központjában a Levéltár fennállása óta első nemzetközi szakmai konferencia volt. A regionális jellegű konferencia meghívottjai az akkori politikai helyzetnek megfelelően a Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Románia, Bulgária és Albánia (az európai "szocialista tábor" országai), valamint az ország két további szomszédja, Jugoszlávia és Ausztria vezető levéltárosai vagy helyetteseik voltak. A díszvendég pedig a Nemzetközi Levéltári Tanács tiszteletbeli elnöke, M. Charles Braibant, a párizsi Archives Nationales főigazgatója volt. Minden külföldi vendég mellé be volt osztva egy magyar levéltáros, aki a meghívott anyanyelvén tudta segíteni vendégét, egyben ellátta a tolmács feladatát is. Minthogy a magyar levéltárosok közül Kecskeméti Károly kiemelkedően jól beszélt franciául, ő lett a tanács képviselőjének kísérője. így került néhány napig tartó szoros kapcsolatba egymással a Nemzetközi Levéltári Tanács alapító elnöke a pályája kezdetén már biztató eredményt elért fiatal magyar levéltárossal. A Nemzetközi Levéltári Tanács III. (firenzei) kongresszusán 1956 szeptemberében M. Braibant ismételten kifejezést adott ama reményének, hogy Kecskeméti Károly mint első magyar levéltáros - részt fog venni az Archives Nationales által 1957 első negyedében rendezendő tanfolyamon, a stage technique-en. Azt is említette, hogy 1957ben az Archives Nationales remélhetőleg lehetőséget kap arra, hogy a tanács egyre növekedő munkájának ellátásában neki (aki az ügyeket gyakorlatilag vezette) segítségére legyen. Ha meglesz annak lehetősége, hogy erre az állásra külföldi állampolgárt foglalkoztasson, ő erre a feladatra Kecskeméti Károlyt szemelte ki. Néhány héttel a firenzei kongresszus után, október 23-án Budapesten kitört a szovjet rendszer elleni forradalom, amelynek november 4-ével kezdődően történő leverése után Kecskeméti Károly elhagyta Magyarországot. Senki ismerős nem csodálkozott azon, hogy útja egyenesen Párizsba vezetett, ahol a francia levéltárak főigazgatója, a Nemzetközi Levéltári Tanács alapító és akkor ügyvezető elnöke vezette be a Nemzetközi Levéltári Tanács adminisztrációjába, s indította el azon a pályán, amelyen több mint 56