Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 4. szám - HÍREK - Böőr László: Állami és önkormányzati levéltárak, iratok és gyüjtőkörök / 56–60. o.

a vitatott kérdések felvetése, többoldalú megközelítése mindenképpen hasznos a levéltáros társadalom számára. Szögi László, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltárának igazgatója előadásában az állami és az önkormányzati levéltárak kialakulásának történetét vázolta. Utalt arra, hogy a magyar közigazgatásban az állami levéltár már a XIII. század első felében létezett, és a XIV. században megjelentek a vármegyei levéltárak is. Törvényi szabályozásukra azonban csak 1723-ban került sor, amikor a 45. tv. elrendelte az ország levéltárának (Archívum Regni) felállítását és kötelezővé tette a vármegyék számára is irataik biztonsága érdekében levéltárak szervezését. A Magyar Országos Levéltár 1874-től működik mai feladatának is megfelelően, míg a megyei levéltárak a XIX. század végére a vármegyék megbecsült és elismert hivatalaivá fejlődtek. A magyar közigazgatás változásai, az államigazgatás összetettebbé válása, továbbá számos, korábbi önkormányzati feladat központosítása azt eredményezte, hogy a '30-as évek közepére a Magyar Országos Levéltár önmagában már nem tudta az állami levéltári anyag védelmét ellátni. Ekkor - elsősorban Szabó István tényfeltáró elemzései alapján merült fel a MOL szakmai felügyelete alatt működő állami levéltári hálózat kialakításának terve. Az 1943-ban már elkészült, de törvényi szintre csak 1947-ben emelt elképzelés szerint 4 kerületi állami levéltár felállítása indokolt, ugyanakkor a vármegyéket és a thj városokat is kötelezték levéltáruk fenntartására és működtetésére. Szakmai körökben ma már általánosan elfogadott, hogy súlyos mulasztás volt az állami levéltári hálózat kiépítésének elmulasztása, aminek következtében az 1969-es levéltári törvény ezt a koncepciót végleg levette a napirendről. Szögi László hangsúlyozta, hogy ilyen értelemben a kerületi állami levéltárak gondolata nem teljesen új, nem ismeretlen és főleg nem idegen a magyar levéltárosok számára. Véleménye szerint keresni kell, és meg kell találni a kétféle levéltár egymás melletti működésének legszerencsésebb formáit, ha kell, kompromisszumok árán is. Mindeközben fokozottan ügyelni kell arra, hogy a már meglévő és működő levéltárakat sem szakmai, sem személyi téren „ne bontsuk le." Rodolfo Huber ismertette az összetett nemzetiségű, és számunkra némiképp idegen közigazgatás szerint működő Svájc levéltárainak helyzetét, melyet a Levéltári Szemle teljes terjedelmében közöl. G. Vass István főlevéltáros, a Magyar Országos Levéltár címzetes főigazgatója az állami és önkormányzati iratok helyzetét a MOL szempontjából vizsgálta. Mint elmondta, kiemelt feladatnak tekintik a MOL szervjegyzékének összeállítását, melynek alapelveit a Levéltári Szemlében közzé is tették. Az államigazgatási, illetve állami központi intézményeknél ennek alapja a'80-as évek végéig kizárólag az országos hatáskör ellátása volt, így nem volt ütközés a megyei levéltárakkal, bárhol is működött az adott államigazgatási szerv ill. intézmény. Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a XIX. század vége óta egyre több a központi, közfeladatot ellátó szervezet, párhuzamosan azzal, ahogyan a központi államigazgatás kiépítette a maga szervezetét. Ennek során sokféle intézmény épült ki, amelyek szűkítették a helyi önkormányzatok hatáskörét ill. illetékességét. Példaként említette, hogy míg 1880-ban 70-80, addig 1920-ban már 450, míg 1933-ban már 650 olyan központi szerv működött, melyeket országosan irányítottak ugyan, de vidéken működtek. Mivel ezen szervek, intézmények iratait a helyi - többnyire önkormányzati - levéltárak sem gyűjtötték, az Országos Levéltárnak pedig egyszerűen nem volt lehetősége az iratok átvételére, így azok az irattárakban maradtak, ahol sorsuk többnyire a pusztulás, megsemmi57