Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 4. szám - KILÁTÓ - Huber, Rodolfo: A levéltári hálózat és a gyűjtőköri elhatárolódás Svájcban / 42–47. o.

hogy Schopenhauernak hány zoknija volt, hanem gondolatai, amelyekkel újat mondott. Felhívta a figyelmet a valós dokumentumokra és a dokumentumok valóságára. Tehát előbb meg kell győződnünk az iratok hitelességéről, azután értelmeznünk kell őket, mit is akarnak mondani a lejegyzett sorok. Ehhez nagy szakismeret és felkészültség szükséges. Kiemelte a lokális és egyetemes történet fontosságát. Fichte, Schelling, Nietzsche, Klopstock és Schlegel szellemiségét idézte felhíván a figyelmet egyes korok szellemiségének, a „világszellemnek" a megértésére, amely nélkül sem a történelemben, sem a korunkban nem tudunk helyesen eligazodni. Felvetette a hová megy az emberiség kérdését, amelyre pillanatnyilag nincs válasz. Hogy létezik-e valamiféle világterv, nem tudjuk biztosan, mint azt sem: mit ad át századunk az utánunk következőnek. Prof. dr. Michael Maurer Mi a művelődéstörténet című előadásában Max Weber, Freud és mások meghatározásával kezdte előadását, azután végighaladt a német történetírás fejlődésén mintegy illusztrálva, mi volt a művelődéstörténet. Kezdetben a királyok története, majd a haza története benne a nép képzése, iskolák, stb. A polgársággal megjelent a szabadság története. Később a tárgy egyetemi katedrát kapott, a császárság idején Jákob Burghardt volt jeles képviselője. Vele a filozófia és a művészetek felé terjedt ki a művelődéstörténet, Meinecke pedig a gazdaság és technika világát emelte be a kutatás körébe. Az I. világháború után a politikatörténet és a tudományos jövő vizsgálata kapott hangsúlyt. Mindezt megtörte a nácik uralomra jutása. A II. világháború után az alkotmánytörténet vált hangsúlyossá. Korunk feladatául a professzor a nyugat és a kereszténység történetének a kutatását tartja Németországban, továbbá a társadalomtörténetet, amit a franciák jelesül művelnek. Ebben a gondolkodásformák történetétől a néprajzig és a mindennapok történetéig benne foglaltatik minden. A szociológus szemével kell néznünk szerinte a történelmet, amelybe a miliő, a szubkultúrák és az emberi tevékenység minden formája bele tartozik. Nagy forráskritikával kell a nagy szintéziseket is megalkotni, mondta. A világunk állandóan formálódik kulturálisan, benne az állandóságot a kereszténység és a nyugat szellemisége képviselik, katalizátorok a biológia és a szellem változásai, az állandó mozgás, az ismeretek átadása, cseréje, amely századunkban felgyorsult a tudósok utazásával, eszmecseréjével. Ebben a kavalkádban a levéltáros elit szerepét a tradíciók őrzésében látja, az identitás erősítésében, hiszen történelmének ismerete lelki formáját adja meg egy-egy népnek. A vándorgyűlés fakultatív kirándulásokkal fejeződött be mintegy folytatva azt a szemléletet, hogy a bő kulturális és szakmai kínálatból mindenki érdeklődése és kedve szerint válasszon. Blazovich László A levéltári hálózat és a gyűjtőköri elhatárolódás Svájcban (Az előadás elhangzott 1999. november 16-án, a Magyar Levéltárosok Egyesülete szakmai konferenciáján. Szerkesztőségünk indokoltnak tartja az előadás teljes terjedelemben való közlését, tájékozódásként a napjainkban zajló önkormányzati és a kialakítandó állami regionális levéltárak vitatott együttműködéséhez.) 42