Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 4. szám - Szögi László: A magyar levéltárosképzés ötven éve, 1949–1999 / 3–17. o.

a gépi adatfeldolgozás, mint a régebben levéltárban lévő iratok feldolgozásának eszköze; 47 iratkezelési rendszerek, iratrendszerezési módszerek; 57 statisztikai ismeretek; 67 a levéltári anyag biztonságos megőrzésének alapkérdései /irattári, levéltári konzerválás, restaurálás mikrofilmtechnika alkalmazása/; 77 az új anyagokon jelentkező adatok megőrzésével, kezelésével kapcsolatos kérdések /film, fénykép, mágnesszalag stb7; 87 a levéltári anyag felhasználása: jogi, technikai, tájékoztatási kérdések; másolatok, ügyfelek, ügyviteli érdekek, tudományos kutatások, közművelődési feladatok; tájékoztató apparátus /levéltárak, kiadványok/." 1974 elején országos szakértői értekezlet vitatta meg a javasolt reformokat, majd a javaslat a minisztériumban miniszterhelyettesi értekezlet elé került. A határozati javaslat tartalmazta a 4 és fél éves, történelemmel párosított A szakos egyetemi levéltárosképzés bevezetését. A javaslatot 1975-ben elfogadták. Az anyag érdekessége, hogy 1980-ig országosan 59 új levéltáros iránti igényt prognosztizált, 1985-ig pedig további 53-at. Kb. 10 év alatt tehát 112 új diplomás levéltáros kiképzését vette tervbe.

29 A következő évben nőtt a szakra jelentkezettek száma (1975-ben 7 fő) és lehetőség nyílt a tanszék oktatói létszámának bővítésére. 1976-ban azután megkezdődött az ötéves levéltárosképzés, nappali tagozaton levéltár-történelem szakpárosításban. Az első ilyen évfolyamon 6 fő volt a felvételi keretszám. Ugyanakkor még folytatódott a régi rendszerű képzés is. Ugyancsak 1976-ban indult 25 fővel az újabb hároméves kiegészítő levéltáros szak. 1976 őszén másfél évi óraadás után került a tanszékre teljes állásban jelen sorok írója is. Az elfogadott tanterv újdonsága volt, hogy az 1-4. félév az összes levéltár szakos hallgató számára egységes volt, de az 5-9. félévben lehetőség nyílt vagy középkorra, vagy újés legújabbkorra specializálódni. 4-4 hetes szakmai gyakorlat volt a terv szerint a 2. és 4. félév végén a Magyar Országos Levéltárban, illetve a Új Magyar Központi Levéltárban. A 10. félévben 3 hónapos szakmai gyakorlatok a speciálizációnak megfelelően a két levéltár egyikében voltak, de a három hónapból egyet általános, vagy szaklevéltárban is letölthettek. A hetvenes évek második felében a levéltár szak iránti érdeklődés egyenletesen nőtt, évről-évre több hallgató jelentkezett az A szakra és többet is vettek fel. Eközben azonban a tanszék személyi feltételei nem javultak a kért arányban, és félő volt, hogyha mind az öt évfolyam, plusz a kiegészítő szak is egyszerre beindul, azt oktatókkal a segédtudományi tanszék nem fogja bírni. Sinkovics professzor már 1978-ban jelezte e veszélyeket,

30 de az oktatási tárca, bár a kérést jogosnak tartotta, új álláshelyeket nem tudott biztosítani. A specializáció lehetősége is csak növelte az óraszámokat, bár az újkori szakirány iránt a vártnál kisebb érdeklődés mutatkozott. Az új helyzetben már előfordult az is, hogy a levéltár szakot adták le oda felvett hallgatók, mert érdeklődésük más irányba fordult. Az 1974-es reformmal kapcsolatos iratokat lásd ELTE Lt. 8/b. BTK DH iratai 2029/1974.sz. Lásd még, tsz. 500/3-1976.sz. 30 ELTE Lt. 10l/a. T.S. tsz.iratai 1978.évi nem ikt.iratok. 1978.dec.12

. Sinkovics István levelében felvetette, hogy megfelelő óradíjak biztosítása hiányában veszélybe kerülhet az A szak fenntartása 14