Levéltári Szemle, 49. (1999)
Levéltári Szemle, 49. (1999) 4. szám - Szögi László: A magyar levéltárosképzés ötven éve, 1949–1999 / 3–17. o.
a levéltárosképzésről. 18 Sinkovics, Léderer professzorok, Gerics József és Szabad György docensek mellett, a LIG-töl Varga János, Szűcs László, Balázs Péter vettek részt rajta. Ott volt még Borsa Iván, Felhő Ibolya, Szabó Ferenc és Horváth Ferenc is. „A megbeszélés az alábbi főbb kérdések köré csoportosítva folyt: 1. Az egyetemi levéltáros képzés céljának ismételt tisztázása, meghatározása. 2. Azoknak a stúdiumoknak a meghatározása, amelyek a korszerű levéltárnok képzéshez feltétlenül szükségesek. 3. A levéltár szak tanterve (tantárgyak és sorrendiségük; elméleti és gyakorlati foglalkozások aránya; szakmai gyakorlat ideje, helye, tartalma; kollokviumi, szigorlati követelmények; szakdolgozat-diplomamunka kérdése; államvizsga; szakpárosítás). 4. A speciális képzés kérdése. 5. A beiskolázási létszám meghatározása és a beiskolázás tervszerűbbé tétele. 6. Kiegészítő képzés illetve továbbképzés problémája. A vita eredményeként az egyes kérdéscsoportokat illetően a következő álláspontok körvonalazódtak ki: A vezető levéltárosok képzése az egyetem feladata. E feladat helyes ellátása, a korábbi gyakorlatnak megfelelően megköveteli, hogy az illetékes tanszék kikérje és felhasználja a nem egyetemen dolgozó levéltári szakemberek és felhasználó intézmények, í 11. irányító szervek véleményét, javaslatait - csak így lehet elérni, hogy a levéltárnok képzés lépést tartson a változó követelményekkel. A tanszék tanterv-tervezetébe felvett diszciplínák az alapképzés követelményei miatt nem hagyhatók el. Ugyanakkor új tárgyak oktatása látszik szükségesnek. További munkálatok szükségesek azonban arra vonatkozóan, hogy milyen új tárgyak oktatását kell felvenni. Alapvető követelmény azonban, hogy új stúdium oktatását csak akkor lehet elkezdeni, ha tárgya tudományosan kidolgozást nyert. Mindenképpen módosítani látszik szükségesnek az arányokon - vagy meg kell vizsgálni, annyi órában szükséges-e az egyes tárgyakat oktatni, amennyiben azt a tanszék tervezi. A részletes és végleges tanterv az előző probléma megoldása után alakítható ki. Ehhez tisztázni kell, elegendő-e a 3 éves C szakos képzés a mai és növekvő követelmények mellett jól helytálló vezető levéltárnokok képzésére, avagy a levéltár szakot B szakká szükséges átalakítani. Az elméleti és gyakorlati foglalkozások arányát is az általános rendelkezések szabályozzák, de a levéltár szak esetében kívánatosnak látszik a gyakorlati jellegű foglalkozások növelése az elméleti órák rovására. A gyakorlati órákat a hozzájuk kapcsolódó elméleti stúdiumokkal együtt a levéltárban kellene tartani - természetesen a tanszék irányítása alatt. A képzésnek egységesnek kell lenni, vagyis olyan levéltárnokokat kell kibocsátani, akik bármely levéltárban megállják a helyüket, be tudják magukat dolgozni speciális feladatkörbe, megvan a szükséges alapképzettségük. Ugyanakkor törekedni kell arra, hogy a speciális képzésre fenntartott órakeretben valóban speciális képzés folyjon. Helyes lenne a specializációkat tantervileg rögzíteni. Előreláthatóan egyideig elsősorban új- és legújabbkorra specializált levéltárnokokra lesz szükség. Esetenként speciális tanfolyamok indítása is indokolt. 18 Emlékeztető az egyetemi levéltárnok képzés tárgyában a Művelődésügyi Minisztériumban 1969. december 19-én megtartott értekezletről. Készítette Girus Károly = ELTE Lt. 101/a T.S. Tsz. iratai 1969. évi nem iktatott iratok. 10
