Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 4. szám - Szögi László: A magyar levéltárosképzés ötven éve, 1949–1999 / 3–17. o.

Az 1949-es egyetemi reform végrehajtása során és a hallgatóság társadalmi összetételének alapvető megváltozása következtében fokozatosan egyre nagyobbá vált az elégedetlenség az egyetemi képzés színvonalával, s mindez kihatott az éppen megindult levéltárosképzésre is. A minisztérium az 1951/52-es tanévben tanulmányaikat megkezdő hallgatók részére bevezette az egyszakos képzést, így többek között a történészek számára is. Ún. kapcsolt szakkal a másfél szakosságra is lehetőség volt, de mindez a tantervek átdolgozását igényelte és az eredeti célt, a terhek csökkentését nem valósította meg.

5 A levéltár szakra került hallgatók jelentős részét kezdetben döntően történetkutatói ambíciói vezérelték a szakra és ezért az Országos Levéltáron kívül más állás többségüket kevéssé vonzotta, ez pedig ütközött a levéltárak érdekeivel. Az évtizedes, vagy ha úgy tetszik évszázados szakmai vita, melyet azóta is folytatunk azonnal felmerült a szak megalapítása után. Hová essék a hangsúly a történész-levéltáros képzésben? Az akkor már Közoktatásügyi Minisztérium, az MTA II. osztályával és az ELTE BTK dékánjával egyeztetve 1952 végén bizottságot szervezett, amelyet felkért a levéltárosképzés problémáinak megvizsgálására.

6 A bizottság vezetője Ember Győző a Magyar Országos Levéltár főigazgatója lett, tagjai Incze Miklós az MTA Történettudományi Intézet munkatársa, továbbá Lörincz Zsuzsanna A Magyar Országos Levéltár párttitkára, Schőner Alfréd a Levéltárak Országos Központjának (LOK) vezetőhelyettese, Sallay Géza a BTK tanársegédje és Szluka Endre a minisztérium munkatársa. A bizottság 1952. november 24. és december 10. között folytatta le a vizsgálatot, konzultálva a tanszékvezetővel Léderer Emmával, az oktatókkal és hallgatókkal. A bizottság jelentésében a képzés beindítását pozitívnak és helyesnek értékelte, a szovjet példa ellenére is kimondva, hogy külön levéltárosképző főiskolára nincs szükség és megállapította, hogy a képzés helyesen a budapesti BTK Történelem Segédtudományai Tanszéke mellett kell, hogy történjék. Kimondta azonban, hogy a történész-levéltáros képzésben a hangsúlynak a levéltárosképzésen kell lennie, ami addig szerintük nem így volt. A két elem a képzésben nem állítható szembe - mondták - csak a helyes arányokat kell megtalálni, színvonal csökkenés nélkül. A bizottság javaslatai között lényeges elemnek számított, hogy a képzés ne a III. év elején kezdődjék, hanem mindjárt az első évtől, hogy így a szakma elsajátítására négy év álljon rendelkezésre. A bizottság hiányolta az irattani képzést, a német nyelv tanítását és a levéltártan órakeretét a duplájára kívánta emelni. Figyelemre méltó megjegyzésük, hogy a hivataltörténet keretében sokkal bővebben kellene szólni az államigazgatáson kívül, a katonai, gazdasági, egyházi szervek, az intézetek, intézmények, testületek hivataltörténetéről. Az ún. üzemgazdaságtan helyett javasolták ezen tárgyakat, megemlítve, hogy tárgyalni kellene a szocialista üzemek irattározásának kérdéseit. A bizottság a négy éves (8 féléves) levéltárosképzés bevezetésétől azt is remélte, hogy a hallgatóság az ország minden részéből fog rekrutálódni, s így könnyebben lehet majd a vidéki levéltárakba is szakképzett diplomásokat küldeni. Az egyéves gyakornoki munkát változatlanul fenntartani javasolták. A bizottság rosszallta a hallgatók gyakorlatra való beosztásának 1952-es módszerét. Mint írták, csak a Magyar Országos Levéltárba és a Megbízandó előadók: orosz, vagy más szláv, francia, v. török nyelv Heti 2 óra 5 Ld. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1945-1970. Szerk. Sinkovics István. Bp. dn. (1970) 531532. o. A Közoktatásügyi Minisztérium Tudományegyetemi Főosztálya 864-0131-1952. XVIII. főo. rendelete. ELTE Levéltár 10/b. A Történettudományi Kar Dékáni Hivatalának iratai ad. 136/1954. sz. Jelentés az egyetemi levéltárosképzést felülvizsgáló bizottság munkájáról. 1952. dec.l 1. 6