Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. szám - MÉRLEG - Kruzslicz István Gábor: Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716–1848. Szeged, 1998 / 50–53. o.

Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848. DÉL-ALFÖLDI ÉVSZÁZADOK 11. Szeged, 1998. 569 p. A Csongrád Megyei Levéltár által indított sorozat 11. köteteként jelent meg a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Kollégiuma, a temesvári Ormos Zsigmond Közművelődési Társaság és dr. Varga István, valamint az aradi magyar líceum egykori diákjai támogatásával. Hiányt pótló kötettel gazdagodott a Bánság történetével foglalkozó irodalom. A romániai magyar történész Kovách Géza nem kisebb dologra vállalkozott, minthogy átfogó képet vázoljon fel a Bánátban több mint száz év alatt lezajlott nagyhorderejű gazdasági, társadalmi átalakulásról, etnikai változásokról, mely a török alatt elnéptelenedett és elvadult táj művelhetövé tételével és benépesítésével következett be. A török kiűzése után a felszabadított terület kamarai igazgatás alá került, és Bécsből irányították 1799-ig, amikor a vármegyei közigazgatás visszaállításával három megyét szerveztek (Krassó-Szörény, Temes és Torontál). Kivételt képezett a déli határőrség, amely 1872-ig fennmaradt. Németek, szerbek, románok mellett franciák, olaszok, bolgárok és spanyolok is jöttek erre a vidékre. Az etnikai sokszínűség a XIX. század vége felé tovább fokozódott. A szerző a Bánátban 1780-1786 között véghezvitt úrbérrendezés anyagai mellett részletesen feldolgozta az 1784-1786-os II. József féle népszámlálás és az 1828. évi országos összeírás bőséges statisztikai anyagát. E három forrásbázis feldolgozása adja a kötet gerincét. A bőséges adatsorokkal alátámasztott tanulmány egy-egy területet több oldalról világít meg. A Bánság történetének eddigi fehér foltjai, vagy hiányos, egyoldalú adatokkal alátámasztott feldolgozásai után elénk tárulnak a gazdasági fejlődés rugói. A betelepítések folyamata, tervszerűsége, a mezőgazdaság technikai fejlesztése, vízlecsapolások, csatornázások, a nemesített növények termesztése, a belterjes állattartás kifejlesztése, e vidék gazdasági felemelkedésének, fejlődésének mozgatói. A török kiűzése 1718-ban a Pozsareváci békével ért véget, felszabadult Temesvár, Pancsova, Belgrád. 1718. augusztus 21-ével az egész Bánát, Észak-Szerbia és Olténia osztrák uralom alá került. Elvadult és elnéptelenedett táj, mocsár, apróvadak fogadták az idelátogatót. A Bánságban berendezkedő kamara, a magyar hatóságok kikapcsolásával a központi kormányszervek közvetlen irányítása alá került. Több évtizedes katonai kormányzás következett. A Bánság bekebelezése után a bécsi kormányzat azonnal intézkedett az új tartomány benépesítéséről. A betelepítés már 1716-ban kezdetét vette. Az új tartomány élére kinevezett Gróf Claudius Florimundus Mercy lovassági tábornok legfőbb feladatának az elvadult táj benépesítését tartotta és már 1717-ben elvégeztette a bánsági lakosság összeírását. A szerző első lépésként ezen összeírást hasonlította össze egy korábbi 1579. évi összeírással. A helynevek és házak számának kerületenkénti összevetése során összesen 648 falut és 21.821 házat sikerült összesíteni. Az 1717. évi összeírás sem lehetett pontos, az állandó népmozgás miatt. A szerb és román lakosság szinte állan50