Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - MÉRLEG - Fábiánné Kiss Erzsébet: Közcsend és közbátorság Budán, Pesten és Óbudán 1848–49–ben. Dokumentumok Budapest Főváros Levéltárának irataiból. (Budapest történetének forrásai) Válogatta Czaga Viktória és Jancsó Éva. Bp. 1998. 295 p. / 59–60. o.

koraújkor mindennapjai rajzolódnak ki: a határhasználat, pl. nyilas osztás, a marhatartás kiemelkedő jelentősége, az el-majd visszatelepülő lakosság helynévadási szokása, a konfliktusok kezelésének gyakorlata, a „Bethlen Gábor járását" megjövendölő üstökösre való emlékezés. A kötet anyaga olyan széles körű mikrotörténelmi vizsgálatra adhat lehetőséget, amelyet a korábbi évszázadok kutatói csak irigyelhetnek. A forráscsoportnak nem csak helytörténeti értéke van: a hódoltság-kori magyar történelem egyik igen fontos iratanyaga válik hozzáférhetővé az olvasó számára. A Pest megyei igazságszolgáltatási vegyes iratok történeti értéke mindenképpen felér a korszakkal foglalkozók számára lassan már kötelező olvasmánnyá váló magyar nyelvű missilisek forrásértékével. A középkor kutatói is haszonnal forgathatják a kötetet. Egy 1637-e tanúvallatásból tudhatjuk meg pl., hogy az a Szentgyörgy puszta, amelyet 1414-ben az Ákos-nemzetség leszármazói megvásároltak, nem az Isaszeg részét képező Szentgyörggyel azonos, hanem a mai Túra területén, a Galga bal partján feküdt. Földjeit a turaiak élték, az öregebb jobbágyok még látták templomának romjait, sőt azt is tudni vélték, hogy ennek köveit a törökök hordatták el Hatvanba (143.sz.). A Csörsz-árkát több falu határában is említették a tanúságtevők. Nyelvészek, régészek, néprajzosok is bőven meríthetnek a könyv adataiból. A regeszta-forma szerencsés választás volt, az iratokat teljes terjedelmükben közölni felesleges lett volna. A regeszták minden fontos információt tartalmaznak. Egyetlen hiányosságuk, hogy nem válik el jól felismerhetően a forrás eredeti szóhasználata és a kiadó fordítása vagy 20. századi magyarítása. A szöveggondozás rendkívül alaposan történt, sajtóhibába nem botlik olvasó. Néhány kisebb hiba semmit sem von le a kiadás értékéből: Literáti Mátyás háza helyett Deák Mátyást, esetleg Mátyás deákot kellett volna írni (3.sz.), a diverticulum helyes fordítása pedig dűlő, a szövegben is arról van szó (155-sz.). Az már mérlegelés dolga, hogy egy általában közszóként használt fogalmat kisbetűvel írunk, avagy naggyal, mint ahogy általában a kiadó is tette. A helyiek számra végül a Gödöllő határában hármas határ lehetett a Hármashatár is (78.sz.), a fóti folyás pedig a Folyás (91.sz.). Az aszódszentkereszti kerékkötő szurdok és rét azonban biztosan közszóként értendő (161.sz.). Valószínűleg a már emlegetett forró kút vagy forró kutacska is inkább közszó volt, hiszen több helyen a tulajdonnevét (Iharos vagy Juharos) is megmondták (117.sz.). A kötetben néhány jól kiválasztott, olvasható és jól kivehető irat-és pecsétkép valamint néhány portré található. Az egyesített hely-és tárgymutatóban a szúrópróbaszerűen elvégzett ellenőrzés során mindent meg lehetett találni. A kötetben szereplő helységeket egy különálló térképen ábrázolták. Tringli István Közcsend és közbátorság Budán, Pesten és Óbudán 1848 - 49-ben. Dokumentumok Budapest Főváros Levéltárának irataiból. (Budapest történetének forrásai) Válogatta Czaga Viktória és Jancsó Éva. Bp.1998. 295 p. A kötet, az összeállítók előre bocsátott megjegyzése szerint, nem akar többet, mint közel hozni az akkor még három önálló részből álló magyar főváros 1848-1849. évi hétköznapjait, abból is csupán azt, ami a közrend megőrzésére és helyreállítására vonatkozik. Ha tágabb értelemben használjuk a „közrend" fogalmat, bármi beletartozhat, ami a „rendben" tartott helységben vagy akár az országban létezik. Lehetne iratokat közölni az egyle59