Levéltári Szemle, 49. (1999)
Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - MÉRLEG - Tringli István: Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok I. 1589-1660. (Pest megyei levéltári füzetek 27.) Pest Megyei Levéltár Budapest, 1998. 334 o. + 1 térkép / 57–59. o.
Borosy Adrás: Pest - Pilis -Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok I. 1589 - 1660. ( Pest megyei levéltári füzetek 27.) Pest Megyei Levéltár Budapest, 1998. 334 o. + 1 térkép A levéltárak vegyes állagai már nevük miatt is izgalmas tartalmat sejtetnek. Ide kerültek azok az iratok, amelyeket a rendszerező akarat nem tudott semmiféle kategóriába belekényszeríteni, azok a töredékek, amelyek előzmények vagy éppenséggel a későbbi iratok híján önmagukban állnak. A Miscellanea feliratú csomó kézbevétele ahhoz az állapothoz hasonlítható amit akkor érzünk, amikor egy szigorú rendben tartott szekrényben végre olyan fiókot húzunk ki, ahol festői rendetlenségben a legkülönbözőbb időkből származó tárgyakra lelünk. Alapos vizsgálódás után aztán sokszor kiderül, hogy a valóság sokkal prózaibb: a vegyes iratok sokszor jelentéktelen ügyeket, kisebb - nagyobb kifizetésekről szóló nyugtákat, máshol is megtalálható másod- vagy harmadpédányokat tartalmaznak. Pest megye levéltárának II. József-kori őre azonban nem ilyen sorozatot hozott létre. Az Igazságszolgáltatási régi vegyes iratok (Acta iudicialia miscellanea antiqua) nagyon is egységes sorozat. Ide sorolták a peren kívüli iratokat: a határ-és osztályleveleket, végrendeleteket, kötelezvényeket stb. A Pest megyei Levéltár egyik legértékesebb állagáról van szó. Nem véletlenül döntött úgy a kiadó, hogy miután a közgyűlési jegyzőkönyvek 1740-ig terjedő részének publikációja befejeződött, a régebbi iratok kiadását éppen az igazságszolgáltatási vegyes iratok közzétételével kezdik. A most megjelent első kötet az 1589 és 1660 közt keletkezett akták magyar nyelvű regesztáit tartalmazza. A levéltári sorozat létrehozói az iratokat évek szerint rendezték, majd azon belül sorszámmal látták el az egyes darabokat. Az állag jelzete így két részből: az évszámból és a numerusból áll. A regeszták készítője, Borosy András megtartotta a sorozat eredeti rendjét, az egyes iratokat a levéltári jelzetek sorrendje szerint dolgozta fel. Hetvenegy év emlékeként 170 db akta maradt az utókorra. A sorozat formailag rácáfol nevére: az iratok nagyon is egységesek, 26 kivételével mind vizsgálatról felvett jegyzökönyveket tartalmaznak. Az igazán vegyes tartalmú ügyek a sorozat elején találhatók, ami kb. 1630-ig terjed, ezután azonban a vizsgálatok (inquisitio) dominálnak. A róluk készült iratok túlnyomórészt magyar vagy vegyesen magyar-latin nyelvűek. A vizsgálat során kihallgatott tanúk válaszait szinte kivétel nélkül magyarul írták le. Az iratok egyik fő értéke éppen magyar nyelvükben rejlik. Segítségükkel bepillantást nyerhetünk a korabeli magyar jogi nyelvbe és a fordítási technikába. Huszadik század végi fordítási gyakorlatunktól igencsak eltérő szavakkal találkozhatunk. A 17. századi rendszer nem tanulság nélküli, segítségével még középkori latin okleveleinket is könnyebben értelmezhetjük. Az iratok nem a helyét kereső, bizonytalan magyar írásbeliség termékei, ellenkezőleg, nagyon jól kialakult, egységes formulák közt szövegezték meg őket. Ha korábbi korok latin szövegeinek fordításához használjuk fel őket, három dolgot nem szabad szem elől tévesztenünk. Először is, lehetetlen meghúzni a határt fordítás és az „eredeti" magyar szöveg közt. Valamikor az írásbeliség évszázadok alatt kialakult fordulatait fordították le magyarra, közben azonban a magyar nyelvű szóbeliség is visszahatott a latin szövegekre, amelyek aztán a 17. századra magyar nyelvű írásbeliség példáivá váltak. Nem szolgai átvételről van szó, a magyar iratstílus - egyáltalán minden vulgáris nyelvű emlék korai stílusrendszere - nagyon korán elindult a saját természetes fejlődése útján. A másik szempont az iratok kora: a 17. század szavait nem szabad automatikusan a korábbi évszázadokra visszavetíteni. A rögzült formulák azonban azt 57
