Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - DOKUMENTUM - Lekli Béla: Dokumentumok a magyar begyűjtési rendszer működéséről, 1953–1956 / 38–54. o.

művelési ágak szerinti alakulását és annak szektorális megoszlását nem ismerve - nem állott módunkban behatóan elemezni. A jelenlegi magyar rendszer mellett a következőket kell felhozni: a./ Előnye rendszerünknek, hogy a területi alap mind a termény-, mind a hús-, mind a tejbeadásnál azonos. b./ A rétterületek terménybeadással történő terhelését Magyarországon az indokolja, hogy a kötelező szénabeadást megszüntettük, és így a rétterülettel rendelkező termelők a takarmánybázis szempontjából előnyösebb helyzetben vannak. A reális terhelés érdekében a szántóterülethez viszonyított nagyarányú rétterületeket mentesítjük a beadás alól. c./ A legelőterületek mentesítését a kötelező hús- és tejbeadás alól jelenlegi adott helyzetünkben az indokolja, hogy annak nagyrészét a legeltetési társaságok hasznosítják és csak kisebb része van a beadásra kötelezett termelőknél. Emellett a mezőgazdasági tszeknek nagyobb arányban van legelőjük, mint az egyéni gazdaságoknak. így a legelök terhelése nehezítené azt a célkitűzést, hogy termelőszövetkezeteink fokozatosan vegyék át a községi legelőket. á.l A gyümölcsös és szőlőterületek mentesítését a húsbeadás alól Magyarországon az indokolja, hogy ezeknek a művelési ágaknak aránya és jelentősége nagyobb, mint a többi népi demokráciában és a terhelés fejlesztésüket gátolná. 4./ A beadásra kötelezett területek alsó határa Magyarországon az 1 kh-nál kisebb szántó- és rétterület mentes a termény-, illetve húsbeadás alól, míg a 800-1600 négyszögöl közötti területeket kisarányú tojás- és baromfibeadásra kötelezzük. A népi demokráciák rendszere e tekintetben megközelítően azonos. A megterhelés alsó határa általában 1,5-1 hektár, ami 0,85-1,7 kat. holdnak felel meg, az ennél kisebb birtokokat általában kisarányú baromfi- és húsbeadásra kötelezik. Nem egységes a rendszer a föld nélküli állattartók tekintetében. A tehéntartókat mint Magyarországon is - minden állam tejbeadásra kötelezi akkor is, ha földterülettel nem rendelkeznek. Az egyéb állatállomány után Albániában és az NDK-ban kötelező beadást írnak elő akkor is, ha a termelőnek nincs földterülete. A kötelezettség alapja az évenként megállapított állatállomány, amelyből a háztartás ellátására szükséges állomány mentes a beadás alól. 57 A kötelező beadás mértéke A dokumentációs anyag kizárólag az egyéni gazdaságok terménybeadási kötelezettségének megállapítására vonatkozóan tartalmaz összehasonlításra alkalmas anyagot. Az összehasonlítás részleteit a csatolt I. sz. melléklet tartalmazza. Eszerint: a./ a termény beadási kötelezettséget minden államban a birtoknagyság, illetve a föld termőképessége alapján progresszíve állapítják meg. b./ A magyar begyűjtési rendszer a terménybeadás progressziója szempontjából az egyéni gazdaságokat területnagyság szerint 1-25 kh-ig nyolc csoportba sorolja. Ugyanígy nyolc csoportba sorolják a földterületeket a mezőgazdaságilag legfejlettebb államokban, az NDK-ban és Csehszlovákiában, míg a többi népi demokráciában sokkal több csoportot alkalmaznak. Ki kell emelni, hogy a birtokcsoportba sorolás szélesebb skálájú, mint Magyarországon. (Bulgáriában, Romániában és Csehszlovákiában 20 ha, azaz 35 kh, Lengyelországban 25 ha, azaz 44 kh, míg az NDK-ban 50 ha, azaz 80 kh-ig terjed.) Ennek okait nem volt módunkban elemezni. Ilyen vonatkozásban csak az NDK 1954. évi adatai 50 /