Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - Ujváry Gábor: "Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel": a berlini Collegium Hungaricum története, 1924–1944 / 3–28. o.

és általában az adminisztrációt intézné, a másik pedig a főiskolai kollégium ügyeivel foglalkoznék, vezetné és ellenőrizné őket tanulmányi ügyekben... Beckerrel való megbeszélésem folyamán ő úgy nyilatkozott, hogy legalkalmasabb megoldás az volna, hogy nekem a kurátori címet méltóztatnál adni -jelentette Klebelsbergnek-, amely legjobban egyeztethető össze porosz hivatalnoki minőségemmel. Én magam is a kollégiumba akarok költözni... Úgyis az a szándékom, hogy könyvtáramat és bútoraimat a kollégiumra testálom. Én csak azt kérném, hogy a lakás számomra életfogytiglan biztosíttassák... Ugyancsak a kollégiumra szándékozom testálni összes gyűjteményeimet és régiségeimet."

33 Gragger az igazgatással járó ügyek egy részét (a főiskolai kollégiumét) az 1926/27. tanév elején átadta Tamedly Mihálynak, és ezzel tényleg kurátor lett

34

, de az új Collegium épületébe már nem tudott beköltözni... Novemberben bekövetkezett halála mindenkit, aki valaha is kapcsolatban állt vele, mélyen megrázott. Klebelsberg 1926 decemberében így panaszkodott Beckernek, majd Schmidt-Ottnak: „egy kis nemzet örül, ha minden fontos pozícióra legalább egy megfelelő embert talál... Gragger valójában pótolhatatlan. Ugyanis [az igazgatói poszt betöltéséhez] három tulajdonság szükséges. Az illető igazi tudós kell, hogy legyen, hiszen egy ügyes, de felszínesen képzett emberrel nem kompromittálhatjuk magunkat a német tudományosság előtt. Ugyanakkor nem szabad, hogy szobatudós legyen, mert így nem tudná felkelteni a szakterülete iránti érdeklődést. Ezenkívül jó pedagógusnak kell lennie, mivel a berlini egyetem Magyar Intézete és a Collegium Hungaricum csak abban az esetben működhet igazán jól, amennyiben mindkét intézmény vezetése egy kézben egyesül."

35 „Közös céljaink tekintetében is óriási csapás és pótolhatatlan veszteség barátom, Gragger Róbert tragikus és korai halála. Nemcsak egy bizalmas munkatársamat veszítettem el, hanem a német-magyar kulturális közeledés lelkes apostolát is, aki módszertani elképzeléseivel és szervezőtehetségével a nemzetközi szellemi együttműködés egyik élharcosa volt."

36 A jóbarát, a Klebelsberggel együtt Gragger sírkövét készíttető Carl Heinrich Becker úgy emlékezett rá, mint aki vérbeli tudományszervezőként komoly, már teljesen kidolgozott terveket hagyott maga után: a magyar kultúra lexikonénak, egy magyar Dahlmann-Waitznak (máig a legismertebb német történeti bibliográfia), egy magyar-német nagyszótárnak és a kicsiny finnugor népek népköltészeti gyűjteményének kiadását kívánta megvalósítani. Mivel Graggernek Klebelsberghez hasonló ötletei voltak, ő volt a miniszter elképzeléseinek gyakorlatba való átültetője. Mint egy kolostor apátja, úgy kívánt a Collegium (amelynek lakóiban saját szellemi gyermekeit látta) élén állni, az ösztöndíjasok munkájának figyelemmel kísérése és segítése pótolta számára a családot. „Egész életét és egész vagyonát egy nagy eszme szolgálatába állította... Ameddig szellemi kapcsolatok lesznek Németország és Magyarország közt, Gragger Róbert neve feledhetetlen marad." - „Nem úttörő kutató, mégis ott áll láthatóan, mint útjelző a tudománytörténet fejlődésében, nem aktív politikus, mégis személy szerint többet tett a nemzetközi megértés egyengetésében, mint akárhány hivatásos diplomata, nem szakpszichológus, nem hivatásos lelkipásztor, mégis megnyíltak előtte a szívek, a szomorúak hozzá menekültek, az örvendezők vele örvendeztek... Mindkét nemzet sovinisztái vagy az elmagyarosodott németet vagy az elnémetesedett és németesítő magyart látták benne."

37 Gragger halála után Tamedly Mihály, a bécsi Teréziánum korábbi tanára (1926 októberétől a Collegium főiskolai részlegének vezetője) lett az igazgató, előbb csak megbízottként, 1927 novemberétől - a minisztertanács határozatával - „véglegesítve".

38 Nem sokkal ezután azonban, 1930 augusztusában a 13