Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - Ujváry Gábor: "Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel": a berlini Collegium Hungaricum története, 1924–1944 / 3–28. o.

sítéséhez szükséges területet, minek következtében telekkönyvünkből a kisajátítási vonal töröltetett. A birodalmi pénzügyminiszter az értékemelkedési adók elengedésével mutatta ki előzékenységét. A birodalmi külügyminiszter pedig egy díszterem berendezéséhez 10 000 márkát adományozott... Az egész épület csak 1927 őszén adatott át rendeltetésének."

21 „A Collegium szép épület volt és ideális helyen feküdt, a Dorotheenstrassében, szép fás udvarral, az Unter den Linden mögött, közel a múzeumokhoz és főleg a könyvtárhoz, a Preussische Staatsbibliothekhoz" - emlékezett Sinor Dénes.

22 Az 1941-ben a Collegiumban lakó Horváth Róbert szerint a Collegium - központi fekvésének, kiváló felszereltségének és az ottani kitűnő atmoszférának köszönhetően - igazi kis sziget volt a háborús Berlinben. Az eklektikus palotát egy tönkrement bankár adta el a magyar államnak. Nagy, elvadult, a Spreeig húzódó és impozáns kőfallal körbevett kertjében magas fák nőttek. Az utcáról díszes főkapun át lehetett bejutni. A földszintről (ahol a házmester lakása és az óvóhely volt) csodálatos márványlépcső vezetett a félemeletre, ahol az előcsarnokot, az irodahelyiségeket, az étkezőt és az igazgatói lakást lehetett találni. Még az előzőnél is impozánsabb márványlépcsőn juthattak az első emeletre. Itt voltak a reprezentációs célokat szolgáló szobák, a ruhatár, a kis- és a nagyszalon, a bál- és a zeneterem. A második emeleten pedig angol típusú kollégiumi appartmanokat alakítottak ki.

23 Nem sokkal a teljes üzem 1927 őszi beindulása után azonban, Klebelsberg 1931-ben történt lemondása, valamint a gazdasági világválság és ezekből adódóan a külföldi magyar intézetek addigi támogatásának tetemes csökkentése miatt már komoly gondot okozott a Collegium Hungaricum épületének nagysága. A fenntartási költségek megtakarítása céljából 1932-ben 12 helyiséget bérbe adtak a porosz kormánynak, amelyekbe a berlini egyetem sémi és iszlám intézete költözött be.

24 Mivel a Collegium gazdasági helyzete alig változott ezáltal, fölmerült az épület eladásának a lehetősége. Tamedly igazgató 1933 decemberében jelentette Hóman Bálint kultuszminiszternek: „Nem titok, hogy a berlini kollégium épülete már az üzembevételkor is túlméretezett volt... A 35 bennlakóval megindult üzem számára kezdettől fogva tehertétel volt e túlméretezés, amit növelt a csak ünnepi használatra szánt és közös helyiségek bősége, de különösen az állami ösztöndíjasok számának 30-ról 10-re való leszállítása. Az üzem racionálissá tétele végett több eszközt foganasítottunk... De az épület nagysága és az üzem csökkenése közti aránytalanságot mindez nem küszöbölte ki... Félni kell attól, hogy ez az állapot nem lesz soká fönntartható... Mindez okok miatt a ház eladását kell javasolnom."

25 Bár az eladáshoz, pontosabban - mivel a berlini Collegium Hungaricum szűkebb keretek közötti fenntartását „okvetlenül fontosnak" tartották - a kisebb épületre való kicseréléshez mind a kultusz-, mind a külügyminiszter hozzájárult, 1934 nyarán Szily Kálmán államtitkár ad acta tette az ügyet, mivel: „az újabb információk és a közvetlen úton, Berlinben szerzett tapasztalatom szerint a Collegium épületének eladása jelenleg sem politikai, sem kultúrpolitikai, sem anyagi szempontból nem volna előnyös".

26 Hasonló tervek többször szóba se kerültek. A Collegium Hungaricum épülete 1943 novemberében, majd 1944 decemberében újra fontos szerepet kapott. A mindaddig a kultusztárcához tartozó Collegiumba 1943 november végén - Farkas Gyula igazgatónak Sztójay Döme magyar követtel és a magyar kormánnyal folytatott megbeszélése alapján a november 22-i légitámadáskor teljesen leégett berlini magyar követség költözött be.

27 Ekkor azonban még ösztöndíjasok is laktak a Collegiumban. 1944 októberétől, a nyilas hatalomátvételt követően pedig már kizárólag politikai rendeltetése volt a palotánk. A nyilas külügyminisztérium elnöki osztá10