Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - Ujváry Gábor: "Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel": a berlini Collegium Hungaricum története, 1924–1944 / 3–28. o.

mány az egyetem magyar tudományos intézete céljaira átengedi. Diplomáciai közbenjárásra nincs szükség, mivel a porosz kormány ezt a maga iniciatívájára kívánja átengedni, amiről Becker kultuszminiszter úr a napokban fogja értesíteni Excellenciádat... Ebbe a palotába való beköltözés azzal a nehézséggel jár, hogy jelenleg Prof. Max Reinhardt és családja lakik benne, kilakoltatásuk törvényileg és elvileg lehetséges lenne, azonban de facto lehetetlen neki most felmondani, mert Max Reinhardt a mostanival egyenlő', ül. hasonló művészi értékű lakást kíván e helyett..."

13 Szinte ugyanekkor, március 8-án Klebelsberg már arról tudósította Friedrich Schmidt-Ottot, a legjelentősebb német kutatóintézeteket összefogó Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschaft elnökét, „hogy a Herz-féle házat... 750 000 arany márkáért megvásároltam. Minthogy 60 magyar ösztöndíjas elhelyezéséről van szó további 450 000 arany márkáért a két utcára szóló telken még építkeznem kell. Az épületben voltaképpen két intézményt akarok elhelyezni. Egy Collegium Hungaricumot, vagyis főiskolai internátust... Ez intézményen kívül lenne azután még egy internátus olyan fiatal tudósok számára, akik a berlini könyvtárakban, múzeumokban és laboratóriumokban dolgoznak. Főleg Berlinben szeretném nevelni a magyar középiskolák német szakos tanárait, a protestáns teológusok egy részét, továbbá a politikai kapocs ápolására olyan jobb családokból való ifjakat is küldenék, akik Berlinben általános államtant, nemzetközi jogot és nemzetgazdaságtant tanulnának és a magasabb közigazgatási szolgálatra, valamint politikai pályára neveltetnének."

14 A palota megvétele a porosz és a német hivataloknál hihetetlen ügyességgel és diplomáciai érzékkel eljáró Graggernek, Gragger „kebelbéli barátjának", a miniszteri befolyását is érvényesítő Becker porosz kultuszminiszternek, valamint a Magyarországon nem kis összeggel járó befektetéshez a jóváhagyást szívósságával és meggyőző képességével áthajtó Klebelsbergnek volt köszönhető. Gragger személyesen intézkedett az építkezéssel kapcsolatos teendőknél, lett légyen szó tervek készíttetéséről, engedélyek kéréséről vagy az építőanyagok beszerzéséről... „Minden hozzáértő ember véleményét kikérem - számolt be Klebelsbergnek -, kell, hogy a ráfordított szellemi és anyagi energia a lehető legjobb eredményt hozza meg... A Collegium átépítése valóságos művészeti esemény lesz, amennyiben a belváros egyik legérdekesebb és legszembetűnőbb helyén ezt a ma meglehetősen kihalt sarkot a Knobelsdorf-palotával együtt elevenné teszi és bekapcsolja az egyetem és a múzeumok életébe. Megoldásként a szemem előtt egy szép chiostro lebeg, tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel, melynek öreg fái alatt a nap nyugodt óráit olvasással és szemlélődéssel tölthetik el a kollégisták. Az épület...: egy itt felejtett csendes sziget ez a nagy város kellős közepén. Az építkezési engedély iránti kérvény már bent van a rendőrségnél. Amint lehet, rögtön megkezdjük a munkát, hogy az őszre már beköltözhető legyen."

15 Gragger abban reménykedett, hogy a berlini magyar tanszék alapításának tíz éves fordulójára új otthonába költözhet a Collegium Hungaricum. Miután a pénzügyi feltételek tisztázódtak (végül is 1200 000 aranymárkának megfelelő kb. 20 milliárd koronányi összeget fordíthattak a vásárlásra, a renoválásra és a berendezésre), 1926 nyarán megkezdődtek az átalakítási munkálatok.

16 Ha ezzel végeznek - tudósította Klebelsberget Gragger -, „akkor az épület értéke oly tetemesen fokozódik, hogy a magyar állam bármikor nagy nyereséggel adhatja el elsőrangú szálloda vagy bank céljaira... Egy elsőrangú hotelt sem lehetne célszerűbben megépíteni, mint amilyen a kollégiumi épület e terv megvalósítása után lesz. A megnövekedett kert csak teljessé teszi a kollégiumnak, mint igazi koncentrált munkára szánt otthonnak a jellegét, melyben úgy élhetnek a tagok, mint egy ideális berendezésű chiostróban... A magyar kultúrmunkának ez a grandiózus