Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - Lázár György: A magyarországi szlovák nemzetiségi oktatás intézményrendszerének kiépülése / 3–14. o.

1946 őszén új érdekes jelenség volt megfigyelhető: elsősorban Békés megyében, de az ország más részein is megnőtt az érdeklődés a szlovák nemzetiségi iskolák iránt. Ebben szerepet játszhatott a békéscsabai szláv kongresszust (1946. július 27-28.) követően az Antifasiszta Szlávok Frontján belül kialakult ellenzéki csoport felvilágosító munkája is, ám figyelmet érdemel, hogy elsősorban az áttelepülők voltak azok, akik gyermekeiket szlovák nyelvű oktatásban kívánták részesíteni. Kóspallagon például kizárólag áttelepülő szülők íratták be

18 gyermeküket a szlovák iskolába. Ebben bizonyára szerepet játszott az a megfontolás is, hogy az áttelepülés küszöbén célszerű gyermekeiket szlovák nyelvű oktatásban részesíteni, hiszen tanulmányaikat Szlovákiában fogják folytatni. Voltak azonban olyan települések is, ahol mind a maradók, mind a távozó szlovákok teljes közönyt tanúsítottak a szlovák iskolákkal szemben. Arra vonatkozóan, hogy 1945 és 1948 között hány szlovák iskola működött Magyarországon, és ezen belül mennyi volt az anyanyelven oktató és a nyelvoktató iskolák száma, pontos adatokkal nem rendelkezünk. Az iskolák és tanulóik száma állandóan ingadozott. 1946 januárjában a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium összefoglaló jelentése szerin 10 szlovák nyelvű népiskola és egy polgári népiskola működött, ez utóbbi Tótkomlóson.

19 Az 1947/48-as tanévben 16 szlovák iskola működött, a tanulók száma pedig 795 volt.

20 Érthető, hogy azok az iskolák, amelyekben kizárólag vagy túlnyomórészt áttelepülők íratták be gyermeküket, a lakosságcsere tényleges megindulásakor (1947 tavasza) nagyrészt elnéptelenedtek, vagy csak igen kevés - létszámban erősen visszaesett - tanulóval működtek tovább. A békéscsabai szlovák általános iskola például 1946 őszén mintegy 500 tanulóval kezdte meg működését, minthogy azonban 1947 őszére a diákok több mint fele szüleivel együtt áttelepült,

21 1948-ban bezárta kapuit, és csak 1949-ben, a lakosságcsere befejeződése után kezdődött meg ismét a tanítás. A szlovák iskolák elnéptelenedésének folyamata egészen 1948 decemberéig folytatódott, ekkor távozott el ugyanis az áttelepülő szlovákok utolsó csoportja. A két ország viszonyában a lassú, fokozatos javulás a békeszerződés ratifikációját követően 1947 második felétől kezdődött meg. Az 1947. évi magyarországi parlamenti választások eredményét, a baloldali erők térnyerését pozitívan fogadták Csehszlovákiában. Az is erre mutat, hogy 1947. szeptember 15-ével sor került a diplomáciai kapcsolatok normalizálására. A politikai felépítményben végbement változások, a kommunista hatalomátvétel nemcsak hogy nem akadályozta azt a munkát, mely a magyarországi szlovák iskolák hálózatának létrehozására irányult, hanem - miután 1949. április 16-án megkötötték a magyar-csehszlovák barátsági és együttműködési szerződést, valamint a két ország függő (a háborúval kapcsolatos gazdasági és a lakosságcserével összefüggő pénzügyi) kérdéseit rendező ún. „Csorba tói" megállapodást 1949 júliusában aláírták, és az áttelepülés ezáltal végleg lekerült a napirendről - a két ország viszonyának fokozatos konszolidálódásával a szlovák nemzetiségi oktatás kiépítésének munkája immár megváltozott légkörben, kedvezőbb feltételek között folytatódhatott tovább. 1949 januárjában a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából dr. Arató Endre, a minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője Szabó Csaba Mihály, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének

22 kultúrreferense társaságában látogatást tett több magyarországi szlovák településen - így többek között Csabacsüdön, Szarvason, Kondoroson, Medgyesegyházán, Ambrózfalván, Békéscsabán, Mezőberényen, Tótkomlóson, Pilisszentléleken, Pomázon, Pilisszentkereszten, Pilisszentlászlón, Mogyorósbányán, Sárisápon, Dágon és Kesztölcön - azzal a céllal, hogy megszervezzék 8