Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - HÍREK - R. Rácz Katalin: A Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületének 1997. évi konferenciája Nyíregyházán / 71–76. o.

folytatta, aki a történetbúvárok figyelmét a csupán részben ismert, nagyrészt még lappangó értékekre hívta fel. Az Erdélyi Református Egyházkerület Kolozsvári Gyűjtőlevéltárában a Református Főkonzisztórium Levéltára terjedelmében az egyik legnagyobb. Az egyházfőtanács gondosan megőrizte a tevékenysége során keletkezett iratokat, sőt a püspöki levelesládából is átvette a korábbi jogbiztosító okleveleket. A XVIII. századi központi egyházpolitika helyi megvalósulásának részletei ezen egyházfőtanácsi iratok és jegyzőkönyvek nyomán ismerhetők meg. Az erdélyi kollégiumok főpatrónusi jogait 1690 óta szintén ez a szerv látta el, ezért iratanyaga a főiskolák történetét kutatók számára valóságos kincsesbányát jelent. Hasonlóképpen fontos ennek az irategyüttesnek a tanulmányozása a peregrinatio kutatói számára, mivel a Főkonzisztórium adott engedélyt az erdélyi kollégiumi végzetteknek a külföldi tanulmányútra. A főkonzisztóriumi levéltár régi anyagához az 1820-as években készültek részletes, ma is használható mutatók, a későbbi anyaghoz pedig a korabeli iratkezelés során keletkezett tárgymutatók használhatók. A kolozsvári Gyűjtőlevéltár ezenkívül gazdag egyházmegyei, egyházközségi (például Kolozsvár, Fogaras, Szászváros, Alvinc, Borberek, Kóbor) iratsorozatokkal, egyházi és világi neves személyiségek irathagyatékával is rendelkezik. Az őrzött iratok mennyisége mintegy 600 folyómétert tesz ki. Figyelemreméltó előadással jelentkezett Ladányi Sándor professzor a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemről. „Az 1945 utáni református egyháztörténeti kutatás jelenlegi állása" című rövid áttekintésében hangsúlyozta, hogy már a rendszerváltást közvetlenül megelőző években fokozódott az érdeklődés és az igény a II. világháború utáni esztendők valós történetének megismerése, feltárása iránt. A szemléletváltás szabadabb-kritikaibb hangú megnyilatkozásainak sorát Tenke Sándor előadása nyitotta meg 1989-ben a Ráday Kollégiumban rendezett nyilvános fórumon a Református Egyházi Megújulási Munkaközösség rendezésében. Célul tűzték ki az elmúlt négy évtized teológiájának feldolgozását, az egyházon belüli törvénytelenségek vizsgálatát, az egyházi törvénykönyv revíziós elemzését stb. Később, 1991-ben Esztergomban „Egyházak a változó világban" címmel nemzetközi egyháztörténeti konferenciát tartottak, és azon Ladányi Sándort kérték fel egy összefoglaló előadás megtartására. Ezzel megindult a közelmúltban egyháztörténeti kérdések iránt is érdeklődő tudományos konferenciák sora. Ettől függetlenül is megindult a forrásanyag feltárása, gyűjtése, feldolgozása és publikálása a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye vezetésével, Benda Kálmán akadémikus irányítása mellett. Kutatásaik támogatásához az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatási Alaptól (OTKA) is segítséget kaptak. Személyes hangú beszámolót tartott Bendász Dániel kárpátaljai egyháztörténész édesapjának, Bendász Istvánnak, volt munkácsi egyházmegyei kanonoknak a hagyatékáról. A görög katolikus egyházmegye papja és történésze már az 1930-as évek közepétől monografikus munkákat állított össze különböző egyházközösségek (Taracújfalu, Felsőveresmart) történeteiről, amelyek azonban jórészt kiadatlanok maradtak. Ezen kívül összeállította 179 oldalon a munkácsi görög katolikus egyházmegyéhez tartozó paróchiákon működő lelkészek névsorát a legrégibb időktől 1949-ig. A többször személyesen meghurcolt és letartóztatott egyháztörténész sok kézirata sajnos megsemmisült vagy elveszett. Végezetül, de nem utolsó sorban Janka György (Püspöki Levéltár, Nyíregyháza) érdeklődéssel kísért referátumáról kell említést tenni. A levéltár legrégibb fondját képező ún. régi szabolcsi (hajdúdorogi) főesperesi iratállomány75