Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - HÍREK - R. Rácz Katalin: A Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületének 1997. évi konferenciája Nyíregyházán / 71–76. o.

levéltári központról és a területi dokumentációs intézményekről hallhattunk alapos beszámolót. A belga katolikus egyház története a római korba nyúlik vissza, - mint mondta - és a németalföldi tartományok keretei között fejlődött. A mai egyház szervezeti alapjait IV. Pál pápa 1559. május 12-én keltezett bullájával vetette meg, ugyanakkor megszüntette az idegen püspökségek joghatóságait. A két érseki tartományban 14 püspökséget állított fel. Századunkban a levéltárak férőhelye és a levéltári forrásanyagok elkallódása miatti aggódás indította E. Lamberts professzort, a Leuveni Katolikus Egyetem tanárát arra, hogy új szervezetet alakítson. így született meg 1977ben az ősi egyetem keretei között a KADOC (Katholiek Documentatie-en Onderzoekscentrum) vagyis a Katolikus Dokumentációs- és Kutatóközpont. Ma már három részlege működik: levéltári, audiovizuális és könyvtári. A beérkezett iratokat általában három év alatt rendezik. A rendezésssel egyidejűleg segédleteket is készítenek, amelyet inventáriumnak neveznek (nálunk ez a repertóriumnak felel meg). Az őrzött anyagot különválasztják és ezekből külön gyűjteményeket formálnak. Ezen kollekciókat 1-től kezdődő sorszámozással látják el. így alakultak ki a halotti értesítők, a papi jubileumi lapok, a szentképek, a képeslapok és az érmék gyűjteményei. Az audiovizuális részlegben fotókat, metszeteket, zászlókat, plakátokat, hanglemezeket és hangszalagokat őriznek. Minden segédletet úgy készítenek, hogy az már alkalmas számítógépes feldolgozásra. A németalföldi térség holland református egyházi levéltáraival fenntartott kapcsolatokról Horváth Erzsébet (Református Zsinati Levéltár - Budapest) számolt be. Áttérve a magyarországi egyházi gyűjteményekre Dóka Klára (Magyar Országos Levéltár) a sajátos forráscsoportot képező egyházi gazdasági levéltárak irategyütteseit mutatta be. Ilyen együttesek ott alakultak ki, ahol az illető egyházi szervezet jelentős földterülettel rendelkezett, kiterjedt gazdálkodást folytatott, és így a birtokigazgatás során terjedelmes iratanyag jött létre. A XIX. század közepén körülbelül 1200 településen volt egyházi földesúr. A tagosított egyházi birtok a kataszteri felmérés tanúsága szerint 2 millió 260 ezer katasztrális hold volt, az ország területének 4,85%-a. A földek 74%-át a római, 12,5%-át a görög katolikus egyház birtokolta. A birtokigazgatási iratanyag az egyházi gyűjteményekben körülbelül 2100 folyómétert tesz ki. Az iratképzők az uradalmakban dolgozó tisztek és alkalmazottak voltak. Köztük említhetjük meg az egész birtok vezetésével megbízott prefektust, a kerületek élén álló tiszttartókat, a feuális korban a cenzust szedő perceptort, a tizedért felelős decimátort, a robotosok munkájára felügyelő ispánokat, hajdúkat. A szemes termények összegyűjtésével a kasznár, a borral a kulcsár foglalkozott. A jelentősebb birtokokon foglalkoztattak mérnököt, erdészt is. 1848-ig működött az úriszék, sőt helyenként a birtokkal kapcsolatos jogügyletek intézésére ügyészi állást is rendszeresítettek. A legnagyobb egyházi gazdasági levéltár az esztergomi érsekségen található: 509 folyómétert tesz ki. A gyűjtemény, amely szinte hiánytalanul fennmaradt, két részből áll: a tulajdonképpeni gazdasági levéltárból, valamint a birtokjogi iratokból. A kalocsai érseki gazdasági levéltár 275 folyóméter terjedelemben maradt fenn. Az egri érsekség gazdasági levéltára - 170 folyóméter terjedelemben - a Heves Megyei Önkormányzat Levéltárában található. A hatalmas veszprémi birtok irataiból mindössze kilenc folyóméter maradt meg, a többi az 1925-ben végrehajtott selejtezés áldozata lett. 1945-ben pusztult el a pécsi püspöki 73