Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - HÍREK - Lakos János: Visszakerült Magyarországra a II. világháború végén az Egyesült Államokba szállított levéltári anyag / 66–67. o.

Visszakerült Magyarországra a II. világháború végén az Egyesült Államokba szállított levéltári anyag A magyar levéltárosok és történészek már régóta tudták, hogy a II. világháború végén a szovjet csapatok elől Németországba menekülő Szálasi-féle nyilas komárnyhivatalok és egyéb szervek magukkal hurcolt irattárai az amerikai katonai hatóságok kezébe kerültek, majd később az Egyesült Államok Nemzeti Levéltárában helyezték el azokat Collection of Hungárián Political and Military Records 1939-1945 címmel, RG 242/1053 törzsszám alatt. Ránki György történész professzor a 60-as években tanulmányozhatta a gyűjteményt, és megtekinthette azt Ember Győző, a Magyar Országos Levéltár egykori főigazgatója is. Ezt követően annak sem volt akadálya, hogy a Magyar Országos Levéltár mikrofilmeztesse az iratokat, pontosabban az iratok nagyobb részét, így azok 1969-től másolatban Budapesten is a kutatók rendelkezésére álltak. Az elmúlt évtizedekben nem merült fel a dokumentumok visszaadásának gondolata, hiszen - mint zömmel náci-fasiszta ideológiát tükröző írásokat hadizsákmánynak tekintették azokat. A háború utáni világrendszer összeomlását, a kelet-közép-európai országokban végbement radikális változásokat követően azonban, amikor általában is napirendre került a más országok területéről jogellenesen elhurcolt kulturális javak kérdése, 1994-ben a levéltárak nemzetközi szervezete, az International Council ofArchiues is a jogellenesen elszállított levéltári anyag kérdésének megvitatását tűzte ki éves kerekasztal-konferenciájának fő témájául. Ott, Thesszalonikiben kaptunk először jelzést az amerikai levéltáros kollégáktól, hogy foglalkoznak a náluk levő idegen eredetű levéltári anyag visszaadásának gondolatával. Háromnegyed év múlva, a következő, Washingtonba összehívott konferencia előkészítése során kaptuk meg az ottani Nemzeti Levéltár hivatalos értesítését arról, hogy megtekinthetjük a náluk levő „magyar gyűjtemény"-t, és ha igényt tartunk rá, vissza is adják azt. 1995 szeptemberében kollégámmal, Künstler Ferenccel megvizsgáltuk a szóban forgó iratokat. Rögtön szembetűnt, hogy az 56 dobozban tárolt, mintegy 8 folyóméter terjedelmű gyűjtemény kisebb, de nem jelentéktelen részét az 1960-as évek végén vásárolt mikrofilmmásolatok nem tartalmazzák. (Elsősorban a világháború idején szerepet játszó magyar katonai főtisztek személyi iratairól van szó.) Akkor még nyilván titkosnak tekintették ezeket a dokumentumokat, és nem bocsátották kutatóink rendelkezésére. Természetesen kértük az iratanyag visszaadását, és ez - igaz, majdnem két év alatt - diplomáciai úton le is bonyolódott. 1997 júniusában került viszsza Budapestre a kalandos sorsú gyűjtemény, amelynek nagyobb része a Magyar Országos Levéltár, kisebb része (a katonai iratok) a Hadtörténelmi Levéltár állományát gyarapítja. 66