Levéltári Szemle, 48. (1998)
Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - MÉRLEG - Bilkei Irén: Árpád-kori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban. Diplomata aetatis Arpadianae in Archivo Comitatus Hevesiensis conservata. Eger, 1997 / 62–63. o.
Árpád-kori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban. Diplomata aetatis Arpadianae in Archivo Comitatus Hevesiensis conservata (Válogatta, fordította, bevezetéssel, jegyzetekkel ellátta és a mutatót készítette Kondomé Látkóczki Erzsébet) A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 4. Eger, 1997. 117 p. 16 mell. A magyar középkor kutatásának történetében mindig fontos esemény, ha megjelenik egy új oklevélgyűjtemény. Minden új oklevél közlése különös fontossággal bír olyan körülmények között, amikor már a középkorral foglalkozó kutatók egy része sem jártas megfelelő mélységben a latin nyelvben. ADraskóczy István-Soós István által 1991-ben közreadott bibliográfia óta 1 eltelt 6 évben megjelent oklévélpublikációk közül a legnagyobb szabású vállalkozás kétségkívül a Diplomata Hungáriáé Antiquissima 2 , amely az időrend alapján szerkesztett okmánytárának jövőre nézve is iránymutató mintája. Az egy-egy terület vagy egy levéltár anyagából összeállított oklevélpublikációk sorába illeszkedik Kondomé Látkóczky Erzsébet műve, amely a 994 db Mohács előtti oklevelet őrző egri levéltár 65 Árpád-kori oklevelét közli. A szerző a Bevezetésben a Heves Megyei Levéltár Mohács előtti gyűjteményének történetét és az oklevelek provenienciáját ismerteti. A kötet célkitűzése, hogy tudományos kutatók mellett a honismeret amatőr kutatói, történelem és latin szakos tanárok és diákok, valamint a középkor története iránt érdeklődő olvasók is forgathassák, ezért magyar nyelvű fordításokat is ad. Az oklevelek a forrásközlések szokásos módján időrendi sorrendben követik egymást, és részletes leírást kapunk a forrásszövegek közlési módjáról is. Minden oklevél közlése a kiadás idejével kezdődik, ha ez teljes dátum, akkor a ma használatos év-hónap-nap formában. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ennyire részletes és pontos forrásközlés esetében érdemes lett volna a dátum egyházi ünnepek szerinti eredeti alakját is feltünteti - akár a szokásos rövidítésekkel.) Akiadás idejét a kiadás helye követi szintén mai formában. Ezek után rövid fejregeszta következik, ami a kibocsátót, az érdekelt személyeket és az oklevélbe foglalt jogi tényt foglalja össze. A továbbiakban az oklevél külső ismérveit olvashatjuk: eredeti vagy átírt (ha ez megállapítható, az átírások származása), az oklevél anyaga, pecsét megléte, különleges megjegyzések. Megadják még az oklevél jelenlegi és régi jelzetét, valamint nagyon praktikus módon az Országos Levéltár Diplomatikai Fényképgyűjteményének jelzetét is. A bevezető részt az oklevélre vonatkozó bibliográfiai rész zárja. Az oklevélszövegek közlési formája két hasábos: a latin szöveg a bal oldalon az eredeti sorok szerint számozva, a magyar fordítása pedig ezzel párhuzamosan a jobb oldalon olvasható. A latin szöveget véleményem szerint az eredetei sorok szerinti tördelés kissé nehézkessé teszi, szerencsésebb lett volna a szokásos módon folyamatosan közölni. 62
