Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - Lázár György: A magyarországi szlovák nemzetiségi oktatás intézményrendszerének kiépülése / 3–14. o.

magyar került a határon túlra. A magyarországi szlovákság sorsára és számának további alakulására és elkövetkező néhány esztendőben meghatározó befolyást gyakoroltak azon népmozgások, ki- és áttelepülések, melyek a háború egyik következményeként őket is érintették. Az 1946. február 27-én aláírt magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény alapján 1945 és 1948 között 73 407 szlovák települt át Csehszlovákiába.

6 A fiatal magyar demokrácia erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy kapcsolatait a szomszéd népekkel - beleértve az ott élő magyar lakosság állampolgári és nemzetiségi jogainak biztosítását is - új alapokon rendezze, ezért következetesen elhatárolta magát a Horthy-rendszer revizionista politikájától. Ezzel együtt vitatta és sérelmezte azoknak a szomszédos országokban élő magyarajkú lakosokkal szemben hozott megtorló intézkedéseknek a jogosságát, amelyekhez a Horthy-rendszer hatóságainak 1938-44-ben elkövetett túlkapásai szolgáltak hivatkozási alapul. A kormány ebben a vitákkal és politikai feszültségekkel terhes időszakban is következetesen kitartott azon szándéka mellett, hogy szakítva a múlt rossz hagyományaival demokratikus szellemben rendezze a nemzetiségek helyzetét. Ennek jegyében 1945 nyarán közlemény jelent meg a magyar sajtóban arról, hogy a Belügyminisztérium rendelettervezetet készít a nemzetiségi egyenjogúság biztosítása tárgyában. A közlemény szerint a nemzetiségek a magán- és közéletben szabadon használhatják anyanyelvüket, iskoláikat a magyar kormány ugyanolyan mértékű erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti, mint a magyar iskolákat.

7 Bár a rendelet kiadására nem került sor, a gyakorlatban olyan intézkedések láttak napvilágot, amelyek a nemzetiségi jogok érvényre jutását voltak hivatva szolgálni, megkezdődött az anyanyelvű oktatás újjászervezésének előkészítése is. A szorosan vett iskolaügyet a második világháború után elsőként a 10030/1945. ME számú rendelet szabályozta.

8 Az 1945 őszén megjelent rendelet szerint azokban a népiskolákban, ahol legalább 10 tanuló szülője (gyámja) a korábbi tanítási nyelv megváltoztatását kéri, titkos szavazással kell dönteni arról, hogy az iskolába bevezessék-e az anyanyelvű oktatást, vagy pedig a korábbi tanítási nyelv változatlan meghagyásával a szülők az anyanyelv tantárgyként való tanítását igénylik gyermekük számára (1, § [11 bekezdés). A rendelet értelmében, ha a szavazás során legalább 20 egy nemzetiséghez tartozó tanuló szülője az anyanyelvű oktatást kéri, a nemzetiségi iskola megnyitását engedélyezni kell (1. § [1] bekezdés). A 2. § (1) bekezdése előírja, hogy azokban az állami vagy községi gimnáziumokban, ahol legalább 10 tanuló szülője (gyámja) a korábbi tanítási nyelv megváltoztatását kéri, titkos szavazást kell tartani. Ha ennek során osztályonként legalább 20 egy nemzetiséghez tartozó tanuló jelentkezik, a nemzetiségi iskolát meg kell nyitni. Lehetővé vált, hogy a tanulók szülei (gyámjai), a nemzetiségek kulturális egyesületei, nemzetiségi gimnáziumok, polgári iskolák, vagy ezekhez kapcsolódó általános iskolák megnyitását kérjék olyan településeken, ahol a nemzetiségi lakosság nagyobb számban él és várhatóan biztosított a tanuló utánpótlás (2. § [2] bekezdés). Ugyanezen bekezdés szerint a nemzetiségi iskolát meg kell nyitni, ha osztályonként legalább 20 tanuló jelentkezik. A rendelet szerint a nemzetiségi iskolák tanulói számára külön diákotthonok létesíthetők (2. § [3] bekezdés). A többi paragrafus a nemzetiségi iskolák tantervére, tankönyv ellátására vonatkozó előírásokat tartalmazza, a hatodik paragrafus pedig lehetővé teszi, hogy a nemzetiségi tanítási nyelvű iskolákban azok külső megjelenésében, a nyomtatványokon, az értesítő könyveken, bizonyítványokon és az iskolai pecséten a szöveget az illető nemzetiség nyelvén is feltüntethessék. 5