Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - HÍREK - Molnár János: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének 1998. évi vándorgyűléséről / 65–66. o.

Május 25-én délután a résztvevők egy része Tácon a római kori romváros, Gorsium régészeti és művészeti értékeit, más része pedig a megyeszékhely, Székesfehérvár belvárosának nevezetességeit tekintette meg. Másnap Takács Edit (Csongrád Megyei Levéltár) „Gyűjtőterületi munka a magyar önkormányzati levéltárakban" című előadásával folytatódott a szakmai program. Ennek szerkesztett szövegváltozatát lapunk 3. száma közölte. G. Vass István „Gyűjtőterületi munka az országos szerveknél az 1990-es években" című előadása tette teljessé a témakört. Az előadás szövegét előző számunkban tettük közzé. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium munkatársaival tartott fórum bevezetőjében Rónai Iván a minisztérium 1999. évi várható költségvetéséről beszélt, amelynek alapját már a kulturális törvény adja. Eszerint a kulturális intézmények költségvetési támogatásának jelentős forrása a fenntartó önkormányzatokon keresztül adott normatív támogatás, amelynek aránya országosan törvényileg meghatározott. Molnár József osztályvezető a levéltári törvény jogszabály alkotási következményeit vette sorra. így beszélt a levéltári kollégium megalakulásáról, annak jogosítványairól és feladatairól. Délután hajókiránduláson ismerkedtek a levéltárosok a Velencei-tó vízi világával, nádrengetegével és madaraival. Az csak külön örömünkre szolgált, hogy a kirándulás feltételeiben szinte az előző esti fogadás folytatását jelentette, és hangulatilag megalapozta az esti szabadtéri gulyáspartit. A tanácskozás záró napjára még két témakör megvitatása maradt. Először Tilcsik György „Az önkormányzati levéltárak finanszírozása az 1990-es években" címmel tartotta meg előadását Hetényi Tihorné, a Vas Megyei Levéltár munkatársának dolgozatát véve alapul. Ennek szövegét e számunk 42-51. lapjain közöljük. A vándorgyűlés utolsó előadását Á. Varga László tartotta „A levéltárosok besorolásának kérdései: Közalkalmazott vagy köztisztviselő?" címmel. Magát a kérdést az veti fel, hogy a köztisztviselők átlagbére havi mintegy 27 ezer Fttal haladja meg a közalkalmazottakét. Az átsoroláshoz készült is egy terv, amelyről az a minisztérium véleménye, hogy a tervezet érvrendszerét alapos szakmai indoklással kell még alátámasztani. Az előadás végkövetkeztetése: a levéltár napjainkra közjogi feladatot is ellátó tudományos műhelyből tudományos feladatot is ellátó jogbiztosító szakhivatallá vált, tehát a levéltáros köztisztviselő kell, hogy legyen. A hozzászólások során Marké György megemlítette, hogy a kérdés fontos^ és nemcsak anyagi oldalról, hiszen több hivatal is van hasonló státusban. 0 úgy érvel, hogy a közlevéltárak azért vannak, hogy közokiratokat őrizzenek, amelyeket azonban zömében köztisztviselők hoznak létre, tehát ezeket őrizni is köztisztviselőknek kellene. Felveti, hogy a kérdés ilyen eldöntésével szemben ellenérdekeltek a muzeológusok és a könyvtárosok. Erdmann Gyula a vitában elhangzottakra reagálva és elnöki zárszóként bejelentette, hogy az egyesület novemberben a segédletkészítésről rendez Budapesten konferenciát, továbbá hogy az 1999. évi vándorgyűlés helyszíne még nem dőlt el, lehetséges helyszínként Kaposvár vagy Gyula merült fel. Végül ismételten köszönetet mondott a Fejér Megyei Levéltárnak a vándorgyűlés megrendezéséért. A vándorgyűlés végeztével abban a reményben vettünk búcsút egymástól, hogy az ott elhangzott szakmai értékelések, helyzetképek, kérdésfelvetések tovább élnek és munkálnak bennünk, hogy a viták folytatódnak az egyes levéltárakban, és alakítják, formálják a levéltáros szakma szemléletét, véleményét. Molnár János 66