Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - MÉRLEG - Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában. Nyíregyháza, 1996 / 62–64. o.

székhelyen az 1867 és 1918 közti periódusban alakult közel száz alapítvány döntő többsége szintén megfogalmazta a szociális segítségnyújtás szándékát. Nemcsak a szociális érzék és a tolerancia mutatta a polgári értékek terjedését, hanem a teljesítményelv megerősödése is. A városban tevékenykedő alapítványok majd egynegyede kimondottan teljesítményelven működött. A tűzoltóegyletet támogató alapítványok pedig „...azt bizonyítják, hogy a polgárok egyaránt nagy fontosságot tulajdonítottak az élet és a környezet védelmének, valamint a jövő nemzedék képzésének. Bennük a polgári értékrend két alapeleme ötvöződött; a jövőből való gondoskodás és az aktivitás elismerése." A megyeszékhelyen tevékenykedő közel száz alapítvány zöme az iskolások támogatását tartotta feladatának. Az alapítványok működése szempontjából az egyik legfontosabb szerepet maguk az alapítványt tevők játszották. Az adományozók társadalmi helyzetét vizsgálva állapította meg a Szerző, hogy ők „Nyíregyháza (egyes esetekben az ország) legtekintélyesebb és legvagyonosabb polgárai közül kerültek ki." E nagylelkű emberek sorában ott voltak az egyházi személyiségek, a város közéleti irányítói, az értelmiségiek (jogászok, orvosok, tanárok, katonatisztek stb.), a korabeli vállalkozók és a földbirtokosok. Közös volt bennük, hogy többek neve szerepelt egyúttal a virilislistákon. Ez az utókor számára is félreérthetetlenül jelzi, hogy eleink bizony tisztán látták a vagyon és a társadalmi felelősségvállalás közti erkölcsi összefüggést! A társadalmi rétegződést tekintve a kedvezményesek köre már változatosabb képet mutatott. Az adományozottak ugyanis nem feltétlenül tartoztak azonos társadalmi csoporthoz. A kötet értékét csak továbbnövelhetik a végén elhelyezett mellékletek. Az alapítványregiszter segítségével ismerhetjük meg a 96 nyíregyházi alapítvány legfontosabb adatát. Mindezek mellett az olvasó tanulmányozhatja a Kossuth-emlékalapítvány dokumentumait, több alapítólevelet, valamint a „Nikelszky Mátyás-féle elaggott s elszegényedett városi polgárokat segélyező alapítványhoz" benyújtott kérelmeket. Szabolcs vármegyét sohasem a legpolgárosultabb régióként tartották számon. A könyvet végigolvasva bizony azt látjuk: Nyíregyházán olyan polgárok éltek a dualizmus évtizedeiben, akik kötelességüknek érezték, hogy a maguk szabad akaratából jótékony célú döntéseket hozzanak. Éppen ezért Galambos Sándor könyvét nemcsak a szűkebb szakma figyelmébe ajánlanám, hanem korunk hősei, a vállalkozókéba is! Bősze Sándor 64