Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - MÉRLEG - Kőhegyi Mihály: Nationale Frage und Vertreibung in der Tschechoslowakei und Ungarn 1938–1948. Wien, 1997 / 57–59. o.

Nationale Frage und Vertreibung in der Tschechoslowakei und Ungarn 1938-1948 (Herausgegeben von Richárd G. Plaschk, Horst Hasselsteiner, Arnold Suppan und Anna M. Drabek) Wien, 1997. 204 p. Az Osztrák Tudományos Akadémia a keleti tömb országainak rendszerváltása után elérkezettnek látta az időt arra, hogy cseh, szlovák és magyar kutatókkal közösen tárgyalják meg a nemzetiségi kisebbségek kérdését. E célból 1994 nyarán konferenciára hívta össze az érintett országok történészeit, hogy együtt vizsgálják meg az ún. kitelepítés kérdését, mely évtizedeken keresztül megterhelte az érintett országok külpolitikáját. Az elhangzott előadásokat viszonylag gyorsan külön kötetben publikálták. Ennek elején a házigazdák és rendezők Richárd G. Plaschka, Horst Hasselsteiner, Arnold Suppan körvonalazták a kérdés mai állását, s kifejezték azt a reményüket, hogy a múltbeli történéseket megismerve a ma hatalmon lévők elkerülik a konfliktusokat. (A délszláv események azóta alaposan rácáfoltak ezekre a reményekre). Ladislav Deák előadásával (tanulmányával) kezdődik a konferencia (a jelenlegi kötet) érdemi munkája. Deák számba veszi azokat a magyar és csehszlovák megnyilatkozásokat és törekvéseket, melyeket a két kormány tett a szlovákiai magyarok jogainak biztosításáért, illetve az egyre élesedő helyzet konszolidálásáért. A komáromi tárgyalás sikertelensége után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar kormány nem a megegyezésre törekszik, hanem a trianoni határok revíziójára. A tárgyalások eredménytelensége után a magyar kormány a tengelyhatalmakhoz fordult, akik az első bécsi döntéssel (1938. november 2.) Magyarországnak ítélték a zömében magyarlakta délszlovák területet. A II. világháború végén, 1945 januárjában kötött fegyvernyugvási egyezményben Magyarország kötelezte magát, hogy a bécsi döntéssel neki ítélt területről csapatait visszavonja és a határmenti sávot visszaadja Csehszlovákiának, azaz elismeri a traianoni határokat. A német csapatok 1938. március 13-án bevonultak Ausztriába és ezzel közvetlen szomszédságba került a hitleri Németország Csehszlovákiával. Egy évvel később megszállták Cseh- és Morvaországot. A mindenben Németországtól függő Protektorátus életre hívásával Hitlernek az volt a célja, hogy a külföld felé demonstrálja: nem folytat csehellenes politikát, csupán a szudétanémetek „hazatérése" a cél. Valójában többről és másról volt szó. Csehszlovákia fejlett iparral rendelkezett (Skoda művek, fegyvergyárak), ami az egyre nagyobb hadsereg felfegyverzésére kellett. Szerepet játszott persze az is, hogy az ország gazdag réz, nikkel, ólom, horgany és ón lelőhelyekkel rendelkezett, ugyanakkor mezőgazdasági termelése is fejlett volt, ami az egyre inkább Oroszország ellen készülő hitleri hadigépezet szempontjából volt fontos. A Protektorátus gazdasági kizsákmányolását és a zsidókérdés „végleges megoldását" vizsgálja Arnold Suppan tanulmányában. £7