Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Hetényi Tiborné: Az önkormányzati levéltárak finanszírozása az 1990-es években / 42–51. o.

egyes költségvetési szervek támogatásáról, melynek természetesen része a normatív hozzájárulás is, de nem nevesítetten és kizárólagosan. A fentiek ismeretében hiába hivatkozunk arra, hogy a fenntartónk az eló'ző évinél lényegesen több normatív állami támogatást kapott közműveló'dési és közgyűjteményi feladatai megoldására, mégis szinte a minimális működést biztosító költségvetésünk került elfogadásra. Sajnos, nem kényszeríthetjük az önkormányzatokat arra, hogy vizsgálja felül intézményhálózatát, vagy csak az önkormányzati törvény szerinti kötelező' feladatait finanszírozza, elkerülve ezzel azt, hogy lassan az intézmények működőképességének fenntartása forog kockán. Az önkormányzatok nehéz anyagi helyzetét mutatja az is, hogy legtöbbje igénybe veszi, illetve igényli az önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő (forráshiányos) helyi önkormányzatok támogatását. Ennek hátrányát az alábbiakban érzik a költségvetési szerveik is: pénzmaradvány elvonás; létszámcsökkentés; pénzlekötés korlátozása; fejlesztés nem tervezhető, a felújítás minimális. Az önkormányzat a hitelt a bevételei között szerepelteti, ha a pályázat elbírálása után, a kapott összeg nem éri el a tervezet szintjét, a második félév során elvonásokkal él az intézményeivel szemben. Ez lehet a 13. havi bér és járulékainak 50-100%-a, vagy egységesen x%. A vizsgált időszakban kincstári, illetve kiskincstári körbe tartozott az intézmények fele, közülük 3 levéltárnak ez nem okozott gondot, a többiek azonban úgy érezték, hogy nehezíti a gazdálkodást, melyet az alábbi indokokban jelöltek meg: - a likviditási terv elkészítésekor még nem minden kiadás ismert, - a nyilvántartások vezetése, figyelése többletmunkát igényel, - a készpénzfelvételek korlátozása miatt a gazdálkodás nehézkesebb, - az intézmények működési sajátosságait nem veszi figyelembe a rendszer, - az átvett, 111. pályázati úton nyert pénzeszközöket ideiglenesen működésre kell felhasználni, így a kamatbevételektől elesnek az intézmények, - a tervezett kiadás 20%-kal lépheti túl a támogatás Vi2-ed részét, aminek az lenne a feltétele, hogy az energia és szolgáltatási költségek időarányosan jelentkezzenek. A kincstári rendszer a gazdálkodás szervezésében komoly megfontolást igényelt, kevésbé számolt az előre nem tervezhető feladatok megoldásával, de az információk szerint likviditási gondok nem merültek fel. Ugyanakkor többen sérelmezték, hogy a kiskincstári rendszerrel az intézményi önállóság nagymértékben csorbult. Egyértelműen megállapítható volt, hogy a dologi előirányzatok elégtelensége esetén elsőbbséget élveztek az intézmény fenntartási, működési kiadásai. A dologi automatizmus az előző évi előirányzatok 5-15%-ának felelt meg. Volt olyan intézmény, ahol a fenntartási, működési kiadásokon felül szakmai feladatokra már tervezni sem tudtak. Minden szakmai feladat megoldása pályázati pénzből és intézményi bevételből történt. Forráshiány, azaz a minimálisan szükségesnél kevesebb összeg miatt az alábbi szakmai feladatok maradtak el, szenvedtek csorbát: kiállítás, konferencia-jellegű rendezvények; kiadványok megjelentetése; törvény által előírt iratátvételi kötelezettségek; restaurálás, általában az állományvédelem teljesen leállt; könyv-, folyóirat-beszerzés stagnált; nyomdai, kiadói tevékenység szűkült; technikai infrastruktúra amortizálódott, nincs lehetőség a pótlásra. A működés biztonságosabbá tételéhez csak a saját bevételek növelése vezet, a lehetőségek azonban egyre szűkülnek. Minden intézmény nagy figyel47