Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Bán Péter: Az önkormányzati levéltárak kutatótermi és kutatóforgalmi adatai, 1993–1997 / 31–41. o.

A két adatsor egymástól eltérő időtartamokat ölel fel, és a levéltáraknak nem is ugyanarra a körére terjed ki, ezért még egy reprezentatív mintavétel statisztikai kiterjesztésére sem törekedhetünk. Széles ívű következtetési próbálkozások helyett így inkább néhány jellemző alapvonásra hívnám fel a figyelmet. A leginkább szembeötlő tény az egyetemi, főiskolai hallgatók magas aránya az „intézményi feladatból kutatók" között (1993-1997: 36%, 1997: 44%), s talán még figyelemre méltóbb, hogy helyenkénti arányszámaikat a közhiedelemmel ellentétben csak bizonyos mértékig befolyásolja egy-két felsőoktatási intézmény lokális jelenléte. Másfelől feltűnő a középiskolások mérsékelt súlya, bár ez megyénként erősen változó. A számok „alsó régióbeli" csoportjai, úgy vélem, arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy nem szabad lebecsülnünk a közvetlen intézményes érdekektől független - főként felnőtt - kutatóinkat, akik együttesen számítható arányaikat tekintve rögtön a felsőoktatási hallgatók után következnek.

2 2. A kutatási forgalom két elterjedt mérőszáma, a kutatóké és a kutatási eseteké 1993-1997 között egyenletesen emelkedett majdnem minden levéltárnál. A szórványos kivételeket itt nem említem. Sőt, a kiegyensúlyozott országos előrehaladást is elegendő a kezdő és a záró esztendő összesített adataival illusztrálni, mert a közbenső évek adatainak ismertetése sem változtatna a pozitív képen: 18 megyei és 4 városi levéltár összességében Év Kutatók száma Kutatási esetszám 18 megyei és 4 városi levéltár összességében 1993 3224 12 737 1997 5468 20 462 Az önkormányzati levéltárak kutatóforgalmát ezek szerint nem érintették kártékonyán azok a gazdasági hátrányok, amelyek a társadalom értelmiségi középrétegének helyzetét sok tekintetben meghatározták. Szerepet játszhatott ebben az, hogy több más kulturális intézménnyel szemben a levéltárak ingyenesen szolgálják ki a kutatókat, de arra is lehet gondolni, hogy éppenséggel a kulturális „ínségmunka" kényszere is a kutatóforgalom növekedése irányába hatott (pl. a nyugdíjasoknál, főfoglalkozáson kívüli jövedelmekre szorulóknál). Esetleg még külön kell számolni a megnövekedett létszámú egyetemi és főiskolai hallgatósággal, amint azt Rozs András felvetette a Baranya Megyei Levéltárból. Éppen ilyen megfontolások miatt érdemes egy pillantást vetni annak a néhány levéltárnak a kutatási célú fénymásolási adataira, amelyek tényszámokat tudtak számunkra megadni. A másolatkészítés ugyanis már zsebbe nyúló dolog; kérdéses tehát, hogy fejlődési görbéje mennyire hasonlít a fenti tendenciához. 15 levéltár közölt erre vonatkozó információkat, közülük kettő csak töredékeset, de azért felhasználhatót. E levéltárakban összességében 1993-ban 42 521 db fénymásolat készült kutatók megrendelésére, 1997-ben pedig 71 217 db. A növekedési ráta a másolatkészítés terén tehát közel sem olyan nagyon látványos, sőt: 9 intézménynél már 1996-ban regresszív tendencia jelentkezett. A kutatóforgalom finomabb átláthatósága érdekében számszerű információkat kértem arról is, hogy ugyanabban az évben egyazon kutató hány kutatási alkalommal fordult meg a levéltárban. Ennek az lett volna a célja, hogy megállapítsuk az ún. törzskutatók, az 1-2 alkalommal be-beszaladók és -jobb híján nevezem így őket - az átlagos, normális egyéni kutatók csoportjait. Ennek ismeretében esetleg a kutatótermi munkát is ésszerűbben lehetne szervezni, s talán a több tudományos sikert ígérő irányok felé lehetne azt orientálni. 34