Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Bán Péter: Az önkormányzati levéltárak kutatótermi és kutatóforgalmi adatai, 1993–1997 / 31–41. o.

elutasított kutatási kérelmekről, a nyitvatartási időtartamok változatairól. Mindezen területeken pedig igyekeztünk felmérni a levéltárak különböző saját szükségleteit éppúgy, mint az általunk ismert-bevallott kutatói-természetű igényeket. Ha a levéltárat mint szolgáltató intézményt szemléljük, akkor nem térhetünk ki a szükségletek kielégítettségének ilyenfajta kettős megközelítése elől. 5. A kutatóforgalom tematikus megoszlását valamilyen módon tükröző táblázat okozta a legtöbb problémát. Az én számomra abból a szempontból, hogy milyen tematikus csoportokat képezzek, amelyek ugyan nem mennek le fondcsoportok szintjéig, de mégis adhatnak valamilyen keresztmetszetet a kutatási érdeklődésről, azaz ne csak a hagyományos feudális; kapitalista; szocialista kori iratok iránti globális, de semmitmondó „keresletet" mutassuk ki. A kutatótermi felügyelők számára pedig az okozott nehézséget, hogy vonatkozó kész statisztika híján csak a kérőlapok alapos átnézésével volt kitölthető az a táblázat, amelynél választási lehetőséget adtunk arra, hogy a kutatott forrásanyagokat vagy raktári egységek - sőt száliratok - mennyiségi részletezésében vagy a kutatottság becsült százalékos arányában közöljék a levéltárak. Mindezt 8 gyűjteményi csoportra bontva kértük: Mohács előtti oklevél, térkép, tervrajz, 1867 előtti irat, 1867-1949-es irat, 1950 utáni irat, sajtó, könyv + folyóirat. Mint utóbb kiderült, felmérési igényeink túlzottnak, kiadott szempontjaink pedig több tekintetben elhibázottnak bizonyultak. 6. Végül lehetőséget nyújtottunk általános vagy konkrét következtetések levonására, különleges szituációk megokolására, illetve bármilyen javaslat megfogalmazására. Sajnos, ehhez elfelejtettünk valamilyen fogódzót, kiindulást nyújtó, ötleteket inspiráló példákat vagy provokatív gondolatcsoportokat leírni, amelyek bizonyára elősegíthették volna az individuális szabadgondolkodás kialakulását, ha másként nem, akkor azzal, hogy ellenvéleményekre ösztönöztek volna. Ez a tény befolyásolta a válaszadást is, mindenekelőtt abba az irányba, hogy a megkérdezett levéltárakból mindössze 6 helyről érkezett írásban megszövegezett vélemény. *** Nem tettem arra kísérletet, hogy a beérkezett válaszokat valamiféle egzakt statisztikai tudományos metódussal dolgozzam fel. Erre fölösleges is talán mentségeket keresni, csak két alapvető okot említek. Az egyik: a kérdőív eleve úgy készült, hogy nem egy helyen több válaszváltozatot engedett meg; a másik: a levéltárak - és azokon belül a fióklevéltárak - között a beérkezett válaszok részletezettségi szintje (mondhatnám: alapossága) között igen jelentős, statisztikai szempontból kiküszöbölhetetlen eltérések jelentkeztek. Egy negatív példa: volt, ahol összehozhatónak ítélték meg a fióklevéltáraknak legalábbis a számszerű adatait, másutt kísérletet sem tettek erre. Az eltérő megoldások azonban közel sem mindig róhatók fel egy-egy levéltár vagy levéltáros lelkiismereti számlájára, mert igen gyakran valós és lényegbe vágó különbségek tükröződései. Akitöltési színvonal nem kielégítő szintjét a továbbiakban nem fogom említeni - legalábbis az érdekelt levéltárak nevének aposztrofálásával -, azt azonban még előre bocsátom, hogy a Békés Megyei Önkormányzat Levéltárának és a GyőrSopron-Megyei Levéltár Győri Levéltárának nem dolgozhattam fel az adatait. Békés megye esetében biztosan postázási hiba történt; egyszerűen nem jutott el hozzájuk a kérdőív, Győr megyénél egyelőre nem tudok magyarázatot adni. Összesen tehát 18 megyei levéltár és - Budapest fővárossal együtt - 4 városi önkormányzati levéltár által beküldött kérdőívek tájékoztató jellegű adatait kísérlem meg összegezni annak az öt problémacsoportnak a sorrendjében, amelyeket az előbbiekben vázoltam fel. 32