Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Zábori László: Pest-Pilis-Solt Vármegye Tankerületi Iskolatanácsának működése, 1869–1876 / 3–15. o.

Mégis, a testület a törvényben előírt feladatait becsülettel teljesítette, azokban az ügyekben pedig, amelyekben döntési jogköre nem volt, rendszeresen felterjesztéseket, javaslatokat terjesztett a megyei bizottság vagy épp a minisztérium elé.

77 De nem ez volt az egyetlen vitás kérdés a minisztérium és a Pest megyei iskolatanács között. Ez utóbbi szerint ugyanis az iskolatanácsoknakjoguk van a 68-as törvény 130. paragrafusának értelmében az iskolai számadások elbírálásához és ellenőrzéséhez. A minisztérium viszont úgy ítélte meg, hogy noha a számadások megvizsgálásához a tanácsnak joga van, ám az elfogadásról vagy elutasításról a végső döntést minden esetben a minisztériumnak kell meghoznia.

78 Mindezek a viták, az iskolatanácsok jogköre körüli egyenetlenségek és ellentmondások bizonyosan hozzájárultak ahhoz, hogy ezeket a testületeket végül is 1876-ban megszüntették. Egyébként ezeknek a 14-44 főből álló tanácsoknak a fenntartása meglehetősen drága is volt. Az iskolatanácsok jogkörét a közigazgatási bizottságok vették át. Mégis, fontos szerepet játszottak 7 éves fennállásuk alatt: a 68-as népiskolai törvény szellemében munkálkodva mozgásba hozták a magyarországi népoktatás ügyét. Tevékenységük nyomán pedig a korábban sok esetben közömbös alsóbb szintű hatóságok előtt, de a társadalom más köreiben is világossá lett az elemi tanügy rendkívüli fontossága a magyar nemzet jövője szempontjából. Pest Vármegye Tankerületi Iskolatanácsa legutolsó ülésén méltán fejezte ki megbecsülését és köszönetét az egymást követő tanfelügyelőknek: Szász Károlynak, Nagy Lászlónak, Dallos Gyulának és Dömötör Jánosnak. Mindegyikük jelentős személyiség volt, közülük kettőt a magyar irodalomtörténet-írás is számon tart. Szász Károly református pap volt, aki Arany Jánossal együtt tanított Nagykőrösön. Később miniszteri tanácsos lett. Számos irodalmi tanulmányt, eposzt és verset írt. Igen jelentős műfordítói tevékenységet fejtett ki.

79 1869 szeptembere és 1872 márciusa között volt Pest megye tanfelügyelője. 1872 márciusa és augusztusa között Dallos Gyula másodtanfelügyelő látta el a tanfelügyelői teendőket. Nagy László az iskolatanács 1872. augusztus 29-i ülésén mutatkozott be először. Gimnáziumi tanár, majd 1858-tól 10 évig a nagykőrösi tanítóképző intézet igazgatója volt. 1875. május 6-án halt meg.

80 Dömötör János 1875 tavaszán vette át a Pest megyei tanfelügyelői hivatalt. Korábban a pesti református^ egyház gimnáziumában tanított, s egy ideig a Korunk szerkesztője is volt. írt verseket (nagyon szomorú verseket), bírálatokat és ismeretterjesztő cikkeket. Irodalmi munkásságának elismeréséül 1876 elején a Kisfaludy Társaság is tagjává választotta. „Hivatalába, bár munkáját híven és pontosan elvégezte mindig, utóbb kezdett belefáradni" írja róla életírója, Baráth Ferenc. A társaságban mindig jókedvűnek ismert ember búskomorságba süllyedt, s barátai nagy megdöbbenésére 1877. január 8-án felakasztotta magát.

81 Szólni kell még Dalmady Győzőről is, aki az iskolatanács jegyzői teendőit látta el rendkívüli lelkiismeretességgel és hozzáértéssel.

82 O később még évtizedekig dolgozott a vármegyeházán különböző fontos beosztásokban. Verseket is írt, a Kisfaludy Társaságnak is tagja volt. Emlékét a vármegyeházán emléktábla őrzi. Pest Vármegye Tankerületi Iskolatanácsa utolsó ülésén a következő szavakkal búcsúzik: „Az Iskolatanács nyugodtan tekint vissza ezen utolsó ülésében fennállásának idejére, azon öntudattal, hogy törvényszabta kötelességét a megalakulásakor kifejtett ígéret és becsületszó értelmében mindvégig híven teljesítette, s az adott alapon és a rendelkezésre álló eszközökkel megtett mindent a népiskolai közoktatás emelésére a hatósága alatt álló megye területén." Ha összegezni kívánjuk a Pest vármegyei iskolatanács működésének hét esztendejét, akkor ma sem mondhatunk mást. 12