Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balogh Béla: Az Orczy család levéltárának nagybányai töredéke / 52–54. o.

Az eddigiek során a most bemutatott anyag tematikájára vonatkozóan is történt már utalás. Kétségkívül a genealógusok számára jelent értékes anyagot. Ebból a szempontból az Orczy és a már említett Nyáry családon kívül az enyingi Török, a homonnai Drugeth, a briberi Mellith (vagy Millith), valamint az 1696 után Hevesben és Borsodban birtokokat szerzett Enzinger és Ditrich von Glökelsberg családok le- és felmenő' tagjai részére jelent gazdag kincsesbányát. Ezen kívül, főként Orczy István felesége révén a Petrovay-Dolhay, Czyráki, Domonkos, Kolláth (vagy Korláth), Sztankay, Ujfalussy, Vay és Venkóczy családokra, ezek egykori Borsod, Szabolcs, Ung, Zemplén stb. megyei birtokaira vonatkozó iratokat is talál a kutató. Az Orczy család birtokgazdálkodását tanulmányozók és főként ebben a tárgykörben megjelent közlemények szerzői

5 sajnálhatják, hogy vizsgálódásuk időpontjában a most bemutatott anyag nem állhatott még rendelkezésükre. A gazdasági és társadalmi élet más vetületeit kutatók is haszonnal kutathatnak a szóbanforgó anyagban. Mindenekelőtt az ő figyelmükbe ajánlanám a Heves Megyei Bod 1771-es urbáriumát, Felsőnána jobbágy- és zsellérösszeírását, Gyöngyöspata XIX. század eleji úriszéki határozatát (melyben elrendelik, hogy a fogattal bíró zsellérek legyenek jobbágyok), Ballá és Poroszló esetében pedig az 1778-1830 között keltezett, a jobbágyszolgáltatások és a regálé-jövedelem megváltásáról szóló egyezség-leveleket. Tiszalökön 17741824 között a háromnyomásos gazdálkodás meghonosításával kapcsolatos intézkedéseket rögzítették, az 1717 és 1829 közötti időszakból pedig a család tulajdonába került pesti épületek és a híres kert megszerzésére, gondozására, illetve ez utóbbinak a Ludovica katonai akadémia részére történő átadás okmányaira hívnám fel a figyelmet. Végül, de nem utolsó sorban, ide kívánkozik még két személyes jellegű levélgyűjteményről szóló megjegyzés. Az egyik Orczy Lőrincnek 1777-1788 között idősebb fiához, Józsefhez írott leveleire vonatkozik, melyben a napi ügyes-bajos családi gondok mellett írójuk etikai nézetei is kirajzolódnak. A kérdésben szereplő leveles csomag csupán 32 lap terjedelmű. Ennél sokkal gazdagabb az Orczy Lőrinchez intézett levelek gyűjteménye, mely közel 300 lap terjedelemben a magyar „testőr-költők"-től és a felvilágosodás korának olyan kimagasló személyiségeitől érkeztek, mint Kazinczy Ferenc, Bessenyei György, Batsányi János, Szentjóbi Szabó Dávid, Révay Miklós és Barcsay Ábrahám. Ez utóbbi és Orczy Lőrinc közötti nagyon szoros barátságot eddig is számon tartotta a magyar irodalomtörténet jelentőségére azonban, jelzéseim alapján, csupán az utóbbi években kezdenek felfigyelni.

6 Balogh Béla JEGYZETEK 1 A Román Országos Levéltár Máramaros Megyei Igazgatósága (románul Direcfia Jude^eaná Maramures a Archivelor Na^ionale), Orzcy család levéltára, 550. és 551. sz. leltár. 2 Petrovay György: A báró és nemes Orczy család eredete, leszármazása és története. Turul, V. évf. (1887) 21-28. és 60-65. sz. leltár. 3 Orczy Ló'rincnek és fiainak a közéletben betöltött szerepére és főként a levéltári töredék rendezésére vonatkozó adatok és szóbanforgó levéltári anyagban találhatók. 4 Lásd a Román Országos Levéltár Máramaros Megyei Igazgatósága, Máramaros megye levéltára, Kiváltságlevelek, 51. sz. 5 Lásd. B. Gál Edit: Az Orczy család vagyoni helyzete és javai a XIX. században. Archivum supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum. Eger, 1993. 69-86.1. 6 Két Kazinczy levelet a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, a Széphalom 4. évfolyama 105-110. lap., három Bessenyei György levelet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltári Évkönyv X. kötete közölt, Barcsay levél-verseit pedig Egyed Emese: Levevék fejemről Múzsák sisakomat. Barcsay Ábrahám költészete című, az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatban megjelent munkájában dolgozott fel. 54