Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - HÍREK - Merényi-Metzger Gábor: Lotz Antal (1930–1998) / 65–66. o.

Lotz Antal (1930-1998) Egy, a Szeged-Csanádi Egyházmegye által kiadott gyászjelentésből szereztem tudomást arról, hogy dr. Lotz Antal teológiai tanár és szentszéki bíró „életének 68. évében, papságának 45. évében súlyos betegség következtében, szentségekkel megerősítve, 1998. március 25-én elhunyt." Az elhunyt paptanár, aki egyúttal a szeged-csanádi római katolikus püspökség levéltárosi és könyvtárosi tisztségét is ellátta, fontos szerepet játszott a dél-alföldi régió szellemi életének formálásában, egyháztörténeti munkássága pedig országos jelentőségű volt. Lotz Antal 1930. augusztus 26-án született Budapesten keresztény értelmiségi család elsőszülött gyermekeként. Édesapja, idősebb dr. Lotz Antal jogtanácsos, Budapest Székesfőváros Tanácsának tagja és éveken át a Magyar Katolikus Diákszövetség elnöke, édesanyja, Waigand Emília hat gyermekét nevelő háziasszony volt. Teológiai tanulmányait Szegeden végezte, ahol 1953. június 7-én szentelték pappá. Első állomása Kiszomborban volt, ahol egy éven keresztül mint káplán szolgált. Ezt követően, 1954-ben két év tanulmányi szabadságot kapott főpásztorától, hogy a budapesti Hittudományi Akadémián folytathassa tovább tanulmányait. 1956-ban „A Bihar megyei Nagysárrét tájegység egyháztörténete" című disszertációja megvédése után a hittudományok doktorává avatták. A tanulmány rövidített formában, „Ribóssy József nagysárréti esperes élete" címmel a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 4. kötetében jelent meg. (Budapest, 1992. 13-23. p.) Még az év szeptemberében káplánként Csanádapácára került. Innen 1959ben - hasonló beosztásban - Csanádpalotára helyezték át. Ottani tartózkodása csupán tíz hónapig tartott, mivel 1960-ban - természetesen koholt vádak alapján - a rendőrség letartóztatta. Ezt követően Lotz atyát a november 28-29-én és december 3-án megtartott bírósági tárgyalások után öt évre ítélték. Büntetését az ország több börtönében töltötte le. így „megfordult" többek között a szegedi Csillagbörtönben, Márianosztrán, Budapesten és végül a tököli internáló táborban. Ez utóbbi helyről szabadult amnesztiával, 1963. március 24-én. Szabadlábra helyezése után visszatért egyházmegyéjébe, ahol Derecskére nevezték ki káplánnak. A következő - és egyben utolsó - segédlelkészi állomása már a püspöki székvárosban, a Szeged-Rókusi plébánián volt, ahol 1968 és 1972 között teljesített szolgálatot. 1973. január l-jén Lotz atya végre önálló plébániát nyerhetett, mely kinevezése a csongrád megyei Kövegyre szólt. Tizenkét éves kövegyi tartózkodás után 1984-től már óraadó tanárként taníthatott, majd 1985-ben véglegesen 65