Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - Szabó Miklós: Kétszáz éves az erdélyi jakobinus szervezkedési kísérlet / 11–16. o.

Nem ismerjük a kézirat 336-397. oldalait; nem tudjuk, egyáltalán léteztek-e. A kéziratban olvasható írások ennek ellenére sokat elárulnak annak céljáról. A gondos írás, keretezés, az oldalak és tűrések vagy fogások számozása és a szerkesztési felfogás arra engednek következtetni, hogy kiadásra szánták, és 1797-ben az már részben vagy teljesen nyomdakész állapotban volt. A mű értelmi szerzője a francia felvilágosodás és forradalom eszméit taglalja a különböző' szerzőktől átvett, bizonyos kiadványokból, kéziratokból idézett részletekkel és néhány, csupán kézjeggyel ellátott eredeti írás közlésével. A sajtószabadsággal foglalkozik A Gömör Vármegye Közönségének a nyomtatás iránt a F(elséges) K(irályi) Helytartó Tanácshoz intézett 2-ik Levele... című írás, melyet Benda Kálmán szerint a pesti Landerer Mihály tett először közzé.

21 A kereskedelem és ipar hasznáról értekeznek a Les Progrés du Commerce (Amsterdam, 1761) és Melón, Surle Commerce című, 1735-ben írt munkájából fordított részletek. A kézirat szerkesztője a következőket fűzi ahhoz: „Hát ha most írná ez az Iro ezen munkáját miket nem modhatna Frantzia országnak virágzásáról..."

22 Batsányi Jánosnak A Frantzia Országi változásokra című verséből, illetve Trenchtől vett idézetek után az 1795. évi francia alkotmányt és annak kidolgozóit méltatva a kézirat megállapítja: az alkotmány a „Democratica Köz Társasságoknak fundamentuma", kidolgozói pedig „...bölts és halhatatlanságot érdemlett személyek", akik „egy leg el nyomottattabb Országot bölts munkájok által leg virágzóbbá, leg boldogabbá, leg jobbá változtattak". Sorait így zárja: „Hlyen férjfiakkal gazdagítson minket is a Szent gondviselés, ezek az ő valóságos teremtvényi".

23 A jakobinus káté másolójának tollából származik A Fejedelem és a nép című írás, amelyben a rousseau-i társadalmi szerződés elméletét taglalja, majd ifjúi hévvel így fejezi be sorait: „Nemzetek hát illyen motskos bilintsben hevertek. Hát eszetek meddig dühösen kénozza bigottság. Eh(h)el akartok sirba szállani - amikor elég van. (...) Természet Tanútok: mit féltek népek a tolvajt megfogni."

24 A kézirat szerkesztőjének szándékát megvilágító két írást idézünk teljes terjedelmében. Az első egy 1797. április 20-án, Erdély 1797-béli Környülállására (T.) M. által írott vers:

25 „Jajokat bugyasztó beteget Erdély halálos nyavallyákat Ajo orvosság irtóztatja. Szenved' nyögésekkel bajlódik Bölts Orvossát, ki egészségét Félvén, borzadásba tolódik. Törekszi, utálva várhatja. Ah! fel gyógyulásod áldani Még-is hív Orvos Erőszakja Fogja Frantz Orvosság hasznait Ha kénnyaibol fel gyógyítja S'jó tétel nevel fel váltani Ditséret Koszorúját rakja Frantzia tüz eröszakjait" Szivére, s magát vidítja; A francia forradalom akarása cseng ki félreérthetetlenül a versből. Szerzőjét nem sikerült azonosítani. Az 1797-ben Az Democratiai Igazgatás formája felállítása^ végett egybe szövetkezet Irlandusok esküvése című írásban olvashatjuk:

26 „Én önként ajálom magamat az Isten előtt arra, hogy minden Vallásbéli különbségre való tekéntet nélkül minden Irlandusok között az Attyafiságos Egyesülést terjeszteni ügyekezem, és meg szünés nélkül azon leszek, hogy az Irlandiai Népnek, egy igazi, és mindenekre nézve egyenlő formájú Képviselői Gyűlése állíttassék fel. Kinyilatkoztatom továbbá, hogy engemet sem reménység, sem félelem, sem büntetés, sem megjutalmaztatás, fel nem indítanak arra, hogy ezen öszve szövetkezett Gyülekezetek közül sem egyik, sem másik, sem pedig egyen egyen azok Tagjai ellen, az 13