Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - HÍREK - Blazovich László: Magyar levéltárosok Hollandiában / 63–70. o.

Eric Ketelaar, Hollandia fó'levéltárosa, az intézmény vezetője fogadott, aki röviden ismertette az állami levéltárak hálózatát, történetét és azok tevékenységét, beszélt az állami és városi levéltárak összevonásáról, majd elmondta, hogy a PIVOT (Program a levéltárba adási határidő lerövidítésének bevezetéséhez) keretében a központi szervektől 1945 és 1975 között beérkezett 600 km irattári anyagot 30 km terjedelműre kívánják csökkenteni, és jelenleg ennek a munkának a gyakorlati kimunkálásán fáradoznak. Hivatalosan itt hangzott el először e program neve, amely jelenleg lázban tartja az állami levéltárosokat, és amelyről mi is hallottunk a későbbiekben több előadást. Ketelaar úr kitért a levéltárban lévő anyag kezelésének a módjára és a számítógépes feldolgozásra. Mindenekelőtt fontosnak tartja a régi segédletek számítógépre vitelét, ami egy oly nagy és hatalmas kutatóforgalommal rendelkező levéltárban, mint a hágai, elengedhetetlenül szükséges, hiszen a kutatók munkáját gyorsítja meg, és könnyebbé teszi a levéltári kiszolgálást, ugyanis a levéltár kutatótermeiben naponta több száz kutató fordul meg. A levéltár használói igényeinek a kielégítésére törekszik elsősorban. Éppen ezért nem foglalkoznak például középkori oklevelek regesztáinak az elkészítésével, de kazettás mikrofilmre vették anyakönyi állományuk nagy részét, és a kazettákat a kutatók mint a szabadpolcos könyvtárban a könyveket, szabadon használhatják. Szükség is van erre a megoldásra, mert a kutatók 80%-a itt is genealógiával foglalkozik. A rövid tájékoztatás után a kutatótermeket (az egyik például 170 fő befogadására alkalmas) és a raktárakat tekintettük meg. Egyik kis raktárban kiállítást rendeztek számunkra a magyar vonatkozású anyagukból, egy másikban pedig régi térképeket mutatott be kísérőnk, E. R. Ooljevaar, köztük több olyant, melyen Magyarországot is feltüntették. Ez utóbbi azért volt kedvesség, mert hatalmas térképállományuk az egész világra kiterjedő 300 ezer darabos gyűjteményből áll. Érdekessége, hogy friss légifotó-kollekciójuk is van. Érdeklődtem afelől is, miként tudták a magyar anyagot ilyen szépen és jól kiemelni. A válasz rövid volt. A külügyminisztérium anyagáról készült Findbuchban, amely ügyirat szinten ad tájékoztatást az anyagról, szerepelnek a magyar témájú iratok is, csak ki kellett ezek után emelni. A raktári rendről talán annyit: jellemző a raktárak tágasságára, hogy az említett kiállításokat a raktárakban rendezték. Délután a parlamenti levéltárban az igazgató, W. J. A. Jansen fogadott. Előbb a parlament épületét mutatta meg, amely a régi és az új épület sikeres összeillesztésével született, majd a parlament működéséről láttunk egy videofilmet. A levéltár a parlamenti könyvtárral együtt, amelyről ismertetést a könyvtáros kolléga tartott, a parlamenti titkárság alá tartozik, és fő feladatuk a képviselők ellátása információkkal, amit igen komolyan vesznek, a könyvtárba például 700-fajta újság jár. A parlamentben egyébként 1100 ember dolgozik. A 150 képviselő, a pártok apparátusa és a sajtó képviselői mellett 400 munkatársat alkalmaznak, akik két igazgatóság alá tartoznak. Az egyik a törvényhozás kérdéskörével, a másik az általános szolgáltatással foglalkozik. Ide mások mellett a dokumentációs szolgálat és a tömegkommunikációval kapcsolatos feladatok tartoznak. A számítógépek használata, a digitalizáció, a CD-ROM alkalmazása nagyon előrehaladott. A levéltári anyagot egy éven belül digitalizálják. A parlamenti levéltár, pontosabban irattár az épület alagsorában helyezkedik el fapolcos állványrendszerrel, ami jobb és drágább, mint a Dexion polcrendszer, és állítólag úgy kezelték a fát, hogy az tűzálló. A hivatalokból évente hozzák be az anyagot az irattárba, ahonnan 20 év eltelte után kerül66