Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - MÉRLEG - Németh István: Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. kötet (1611–1655). Zalaegerszeg, 1996 / 45–47. o.

zőkönyveit, mivel a kora újkori Magyarország (miután a magyarországi vár­megyék megmaradt jegyzőkönyvei első köteteinek többsége ebből az időszak­ból maradt fenn) nemesi társadalmának teljesebb körű megismerése csak ilyen és ehhez hasonló nagy mennyiségben kiadott adattárak segítségével old­ható meg. Csak így ismerhető fel, és elemezhető mélyebb szinten az a folya­mat, ami a XVI-XVII. század nemesi társadalmának egyik kulcskérdése: hogyan alakult a sorsa a végvári társadalom katonának álló, majd nemesi jel­legű, vagy végül nemesi címet elnyerő, a társadalom különböző, hol nobilis, más esetekben pedig nem kiváltságos rétegeiből érkező tagjainak; milyen kondíciók között tudták elismertetni a nemesi társadalommal a jobbágyi ál­lapottól eltérő jogaikat. A „vitézlő rend" további sorsa és a XVIII. század eleje nemesi társadalmának átalakulása ismerhető meg majd akkor, ha a megyei levéltárak által támogatott regesztagyűjtemények elérik a visszafoglaló háborúk időszakát. További összehasonlításra ad majd alapot, ha a történeti Magyarország más régióinak vármegyei jegyzőkönyveit is a nagyközönség elé tárják kollégáink, amely (a Szatmár megyei kötetet és a Zemplén megyeit kivéve) eddig még nem történt meg. Nagyon hiányzik a jelenleg Szlovákia területén fekvő vármegyék jó állapotban megmaradt anyaga, továbbá az erdélyi vármegyék protokollumai. ATurbuly Éva által kiadott regesztagyűjtemény azt az időszakot öleli fel, amelyet a török elleni folyamatos háború földesúri szerepvállalásának és a nagybirtokos familiáris katonáskodó réteg szerepének megnövekedése jel­lemzett. Zala vármegye (és a hozzá csatolódó Somogy vármegye) ebből a szempontból is fokozottan fontos, mivel a tizenöt éves háború során a megye nagy részének elfoglalásával a szokásosnál is nagyobb számú, birtokáról elköltözni kényszerült nemes állt dunántúli nagybirtokosaink szolgálatába. A nemesi vármegye háborús részvételének megnövekedése is jól követhető a protokollum regesztáinak olvasgatása közben. Miután a megye nagyobb része Kanizsa elestével a török uralma alá került, így a kettős adóztatás témakörében is hasonlóan gazdag forrásra lelünk jelen kötetben, nem kevésbé a Kanizsa (mint a dunántúli végvárvonal egyik legmeghatározóbb tagjának) elestével kialakuló új védelmi vonal, a Ka­nizsával szembeni végek tagjait képező várak kiépüléséről és működéséről. Ezzel kapcsolatban a történeti ökológia területét érintő adatok nagy tömegét is tartalmazza a jelen munka, a Zala megye területén lévő várak és őrhelyek védelmi rendszerében ugyanis nagy haszonnal alkalmazták a folyóvölgyek el­árasztásának, a gázlók és egyéb átjárók átvágásának módszerét a XVI-XVII. század folyamán. A mostanában ismételten az érdeklődés homlokterébe kerülő genealógiai kutatásokat végző „hivatásos" és amatőr kutatók is nagy haszonnal forgat­hatják jelen kötetet, mivel az ebben a korszakban Zalában honos és nobi­litást nyert valamennyi új nemes köteles volt kihirdetni a megyei törvényszék előtt armálisát. Ugyanígy a magyar történettudomány által kissé lekezelt, és így Európa más országainál alacsonyabb színvonalon művelt helytörténetet kutatók is bízvást kezükbe vehetik Turbuly Éva kötetét a zalai települések kora újkori történetének kutatása kapcsán. A legvégére hagytam azt a területet, amelyre a vármegyei közgyűlési jegy­zőkönyvek esetében a legelsőként gondolunk. Nem más ez, mint a nemesi vármegye működése, szervezeti felépítése, a vármegye tisztikara személyi körének teljes feltárása, amelyhez Zala vármegyét vizsgálva e kötet haszná­lata elengedhetetlen. A mű végigböngészésével (a példaszerűen pontos és a sokszempontú keresést megkönnyítő tárgymutató használatával) Zala vár­megye - ekkor már a megye területéről kiszoruló és egyre inkább a hódoltsági 46

Next

/
Thumbnails
Contents