Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - KILÁTÓ - Dobos János: A jugoszláv, főképp a szerbiai levéltári segédletek, 1950–1990 / 32–35. o.

nek első füzete a szabadkai Történelmi Levéltár anyagát mutatja be 1968ig.

s A szabadkai levéltár kalauzát még kilenc vajdasági levéltár kalauza követte: a zentai, a kikindai, a Sremska Mitrovica-i, a pancsovai, a fehértemplomi, az újvidéki, a zombori, a becskereki és a karlócai (Vajdaság Levéltára két füzetben). A vajdasági levéltárak kalauzainak szerkezete az előre elkészített módszertani utasítást követi, szerkezeti elemei. 1. előszó, 2. levéltártörténet, 3. fondbemutatás, 4. mutatók. A kalauz korpusza a fondok bemutatása, amely azok anyagának időrendi sorrendjében történik. A sorrendben tehát a korábbi időhatárral kezdődő fond megelőzi a későbbivel kezdődőt, azaz a fondok sorrendje a kalauzban kronológiai. A fondok bemutatásának elemei tehát: 1. sorszám, 2. fondcím, 3. a fond évköre, 4. az iratok évköre és mennyisége raktári egységekben, 5. a kötetek évköre és mennyisége, 6. az állagok - ha vannak - címe, évköre (mindegyiknél külön az iratok és kötetek mennyisége), 7. a fondképző, a fond rövid története, 8. a fond (állag) tartalmának leírása, 9. a fond (állag) megőrzöttsége, 10. rendezettsége, 11. nyelve(i), 12. levéltári segédletei. A kutatónak természetesen a fond (állag) tartalmi leírása nyújt legtöbbet, főleg ha az valóban a sorozatok, ügyiratok tárgyainak elemző kibontása, nem csupán az ügykörök formális felsorolása.

6 A szűkebb Szerbia (a tartományok nélkül) részben más utat követett. Itt 1967-ben az országos levéltár fondjegyzéket adott ki,

7 majd országos redakció alakult 1968-ban. A szerkesztőség kiadási tervet és módszertani utasítást dolgozott ki, amely szerint minden szerbiai levéltár anyagát külön kiadványban, de közös sorozatcím alatt adják ki: Szerbia levéltári anyagának kalauza (Vodic kroz arhivsku gradu Srbije). A munkautasítás szerint minden kalauz négy részből áll: 1. előszó, 2. bevezetés, 3. fondok áttekintése és 4. tájékoztató apparátus. Afondokat itt is három alapvető csoportba osztják: 1. a regisztratúra jellegű fondok, 2. személyi és családi fondok és 3. gyűjtemények. A lényeges eltérés Vajdaságtól a fondok sorrendjében van: az utasítás szerint a fondokat a levéltárak általános leltáruk szerkezete szerint, annak sorrendjében viszik be a kalauzba; ez lehet időrendi, tematikus, betűsoros (a cirill „azbuka", azaz ábécé szerint) vagy kombinált. Ez természetesen teljesen lehetetlenné tette az egységes áttekintést, amit csak részben javítottak a mutatók, azaz a tájékoztató apparátus. Szerbia Levéltára kalauzának első kötete 1973-ban jelent meg és az 1941ig műküdő fondképzők regisztratúra jellegű fondjait tartalmazza, míg a második kötet 1975-ben és az 1941-től működni kezdett fondképzők iratanyagát öleli fel, termesztésen azokat, amelyek már 1970-ig meg is szűntek (a levéltárba adás határideje ekkor az élő fondképzőknél 30, a megszűntéknél 1 év volt). AtovábbiakbanSumadija Történelmi Levéltára (Kragujevac, 1978), a Smederevska Palanka-i Történelmi Levéltár (1980), a Közép-Morava-mente Történelmi Levéltára (Svetozarevo, 1984), Belgrád Történelmi Levéltára (1984), aCacaki Községközi Levéltár (1988), a Titovo Uzice-i (újabban ismét Uzice) Történelmi Levéltár (1990) és legutóbb két kötetben a Nisi Történelmi Levéltár kalauza jelent meg (az első kötetben a nisi központi levéltár fondjai kerülnek bemutatásra 1975-ig, a másodikban a piroti és prokupljei fióklevéltárak anyaga, azaz itt a felosztás nem időrendi, hanem területi). A többi regionális levéltár (Negotin, Vranje, Növi Pazar, Valjevo, Zajecar, Pozarevac, Leskovac) kalauza még nem jelent meg. Ezek kéziratai elkészültek ugyan, de a megváltozott pénzügyi viszonyok a kalauzok kiadását lehetetlenné tették. Dobos János 34