Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - HÍREK - Sipos Antalné: Sárközi Zoltán (1922–1997) / 67–70. o.

magyar közönség számára, ezzel is szolgálva a két nép közötti megértést. Vonzotta egyébként is a latinos mediterrán kultúra. A románon kívül francia, olasz nyelvből felsőfokú, spanyolból középfokú nyelvvizsgával rendelkezett. Nyugdíjas éveiben a Révai Nagylexikon szerkesztése terén hasznosította kiterjedt ismereteit. O, aki a legminiciózusabban követni tudta az egyes akták keletkezését és útjukat a közigazgatás, az irattermelés útvesztőiben, személyes baráti beszélgetések során természetes elfogulatlansággal tudta csillogtatni egy igazi európai műveltségű világfi imponáló tájékozottságát és szellemességét. A vele töltött idő valamennyiünk számára sokszor és szívesen felidézett emlék marad. Bekény István végakarata volt, hogy a legszűkebb családi körben temessék el. Barátai, kollégái, tisztelői nem vehettek végső búcsút Tőle. Ezért jegyeztük ketten ezeket a sorokat, hogy kifejezzük osztálya, egykori munkatársai és a tágabb levéltárosi társadalom emléke iránti kollektív nagyrabecsülését. Szinai Miklós - Szűcs László Sárközi Zoltán (1922-1997) Nincs a Z szekciónak olyan szeglete, ahol ne találkoznánk naponta Zoltán keze írásával. Tételcímek a palliumokon, hosszú jegyzékek, sűrűn teleírt cédulák őrzik keze nyomát mindenütt. Az eredeti példányt mindig megőrizte, s őrizzük mi is, mindaddig, míg van, aki felismeri a lendületes betűket, s iránta érzett szeretetünket és tiszteletünket talán sikerül átörökíteni a következő generációkra is. Sárközi Zoltán 1922. június 26-án született Mezőkövesden kisiparos családban. „Plebejus" származását büszkén emlegette, szülővárosához egész életében hűséges maradt. Aközépiskolát a helyi gimnáziumban kezdte el, a VII. osztálytól a budapesti Villányi úti gimnáziumban folytatta. Szerzetes-tanári pályára készült, de két év múlva megváltoztatta elhatározását, 1942-ben a budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozott be történelem-földrajz szakra. Győrffy-kollégistaként került kapcsolatba a nemzeti ellenállási mozgalommal 1944 őszén és telén, az egyetemistákból állott Görgey-zászlóalj soraiban. Egy társával átjuttatta a német páncélos hadosztály kitörési tervét a Vörös Hadsereghez, s ezzel nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Budapest ostroma nem húzódott el. Ipolypásztónál a németek elfogták, társát agyonlőtték, ő is megsebesült. Dorog környékén szökött meg a fogságból. 1946-tól 1952-ig a Magyar Partizánok Bajtársi Egyesületéhez tartozott, ül. 1948-tól a Magyar Szabadságharc Szövetség partizán tagozatához. Ezekből a szervezetekből a volt egyetemista Görgey-zászlóalj tagjait 1952-ben kirekesztették, s az 1957-ben újjáalakult Partizán Szövetségbe sem vették vissza. 1946-ban szerzett summa cum laude bölcsészdoktori oklevelet történelemből. Egy évig Budapesten a Tessedik Sámuel Főiskolai Kollégium felügyelő tanára, majd néhány hónapig (1942. nov. 25-1948. febr. 18.) állami ösztöndíjjal Romániában tanul, hazatérve egy ideig (1948. szept. 30-ig) tanársegéd a budapesti egyetemen a Magyarságtudományi Intézetben, aztán óraadó tanár az Újpesti Állami Kereskedelmi Iskolában. 1949-ben az Esze Tamás Kollégiumnak, a népi kollégiumok egyikének felügyelő tanára, 1949. 67