Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - MÉRLEG - Dóka Klára: Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében. Eger, 1996 / 48–50. o.

Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében (Tanulmányok Heves megye történetéből 14.) Eger, 1996. 389 p. A köztörténetből ismert, hogy a késői feudalizmus századaiban Magyarországon a jórészt céhekbe tömörült kézműipar, a manufaktúra és a gyáripar élt együtt. Gergelyffi András, 1809-ben Pozsonyban megjelent „Technológia, vagyis a mesterségek és némely alkotmányok rövid leírása" című munkájában a három formát a következőképpen különbözteti meg: „Minden városban az egyfajta mesterséget űzők öszve állottak tzéh nevezett alatt, ezeknek a tzéh mester elöljárójuk, kinél áll a tzéjh ládája, ebbe pedig a privilégiumok és pénzek. Midőn pedig számosan, erejek és tehetségekkel öszve állván, egy, vagy többek igazgatása alatt úgy dolgoznak, hogy egyik a másiknak csak kézzel adja a munkát, miglen az utolsó bevégzé, az illy társaság csak kézzel dolgozik, kézmivesnek (manufaktúrának), ha pedig tűzzel és kalapátsal fabrikának neveztetik." Gergelyffi a kézműves műhelyekkel szemben a manufaktúrák és a gyárak legfőbb jellemzőjének a munkamegosztást tartja, a gyárat és a manufaktúrát pedig a használt szerszámok és a fűtőanyag szempontjából különbözteti meg egymástól. A kézműipar fogalmát a kutatók pontosan definiálták. Eszerint kézműiparról akkor beszélhetünk, ha nincs munkamegosztás, a műhelyben dolgozók szakmailag képzettek, képesek a teljes munkafolyamat elvégzésére. Az ipari tevékenység gőz- és egyéb fűtőanyaggal hajtott motorok alkalmazása nélkül folyik, és amelynek eredménye kész vagy bizonyos fokig befejezett termék előállítása. A kézműiparral foglalkozók jórésze céhekben űzte mesterségét, de korszakonként és területenként eltérően a kézművesek bizonyos csoportjai e kereteken kívül tevékenykedtek. Mit nevezünk gyárnak és mit manufaktúrának, ebben az időszakban, arról megoszlott a korabeli statisztikusok és a későbbi kutatók véleménye. Az ipartörténet művelői nem szívesen nyúltak e kérdéshez, hanem ha nagyiparral foglalkoztak, elsősorban a 19. század második felében meginduló fejlődést vizsgálták. A fentiek előrebocsátásával megállapíthatjuk, hogy Csiffáry Gergely munkájában rendkívül fontos témát választott és dolgozott fel nagy alapossággal. Munkája előzményének tekinthető, hogy a Miskolci Akadémiai Bizottság a Hermán Ottó Múzeummal együtt 1989-ben kezdeményezte a manufaktúrakutatás megszervezését és összehangolását. Az általuk szervezett konferenciákon érdekes előadások hangzottak el, éppen a szerző által is vizsgált észak-magyarországi terület vonatkozásában. A sorozat azonban abbamaradt. Jelen kötet szerzője a témával kb. 15 éve foglalkozik, és egyes eredményeiről az elmúlt időszakban több publikációja készült. Mint a bevezetőben leírja, az anyaggyűjtést 1982-ben ipari címtár összeállítása céljából kezdte meg. 48