Levéltári Szemle, 47. (1997)
Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Fábiánné Kiss Erzsébet: A magyar pragmatica sanctio 200. évfordulójára tervbe vett kiadvány hazai történeti albizottságának iratai: tudomány- és levéltártörténeti érdekesség az I. világháború korából / 39–45. o.
Magyarországra vonatkozó akkori pragmatica-sanctio-irodalmat, külön a magyar, ill. az idegen nyelvűt. Ajogi albizottság ennél többre nem jutott, mivel iratmásolatokat nem kapott kézhez, noha már 1915-ös ülésén is sürgette ezt. A jogászok kérték a kutatásoknak az 17 22/2 3-t követő időszakra való kiterjesztését és a már publikált anyagnak az eredetivel való összehasonlítását. A munka menetéről, az elkészült anyaggyűjtésről és a másolásról, ennek díjazásáról Csánki elnök Tőry államtitkárral levelezett, aki a kifizetésekre utasítást adott. A másolók díjazását a magyar és a külföldi történelmi albizottság elnökei egymással egyeztették levelezés útján. Csánki külön számadást mutatott be az 1914-es évről és egy összesítettet az 1915-1918 évekről („Számadás a magyar Pragmatica Sanctio-ról kiadandó munka előkészítési költségeiről", 1918. máj. 2.). 5 Az államtitkár 1918 elején összefoglaló értékelést adott az addigi eredményről, amit megküldött az albizottságoknak. Ugyanezen alkalommal felszólította Csánkit, hogy konzultáljon a mű első szövege 1918 végéig történő befejezési lehetőségeiről, és személyi javaslatot kért a külföldi albizottság elnöki posztjára. A történelmi albizottság ezt követő ülésén, 1918. március 4én jelen voltak: az elnökön kívül Fejérpataky, Illés, Dőry, Jakubovich. Hogy mennyire megakasztotta a munkát a háború, azt az is jól szemlélteti, hogy a jegyző (Dőry) ezen az ülésen az 1914-es munkajelentést olvasta fel. (Ezt egyébként az elnök 1915. március 12-kén kelt levelével már megküldte az államtitkárnak.) Az albizottság véleménye szerint a hazai levéltárakban a háború miatt, de egyébként sem várható több adat. Dőryt felkérték az Országos Levéltár, Jakubovichot pedig a Nemzeti Múzeum még át nem nézett anyagának kutatására, Iványit pedig ekkor küldték ki a gr. Erdődy-féle galgóci és monyorókeréki, a gr. Csáky család szepesmindszenti levéltárának átnézésére (az iratok tanúsága szerint csak az előbbit kezdte el). A bécsi albizottság további fenntartását (Eckhart tájékoztatása nyomán) nem tartották szükségesnek; s úgy javasolták, hogy a külföldi történeti albizottság tagjai legyenek a hazai, immár egységes történeti albizottság tagjai. Szükség esetén Budapestről irányíthatnák az esetleges külföldi kutatásokat is. Ezzel kapcsolatban hangzott el, hogy Divéky Adorján történész, egy. tanárt (1880-1965) aki a kormány megbízásából Varsóban magyar történeti adatokat keresett bízzák meg a pragmatica sanctio kutatásával is. A munka első fogalmazatának 1918 végéig történő elkészítését a bizottság reménytelennek látta, de azért személyi javaslatokat tett a külső történet megírásának vonatkozásában: 1. Rugonfalvi Kiss István debreceni ny. r. egy. tanár (m. tört. tanszék), 2. Márki Sándor (1853-1925) egy. tanár (Kolozsvár), 3. Eckhart Ferenc. Lehetőséget láttak továbbá a másolásra a regeszták alapján. 1918. november 5-én azt a rendelkezést kapta Csánki, hogy az 1918. évi munkáról készítsen jelentést, a nála lévő pénzzel számoljon el, és gondoskodjék arról, hogy ebben az ügyben több kiadás ne történjék, legalábbis további rendelkezésig. Csánki elnök december 19-én küldte el Berinkey Dénes (1871-1948) új igazságügyi miniszterhez (1918. nov. - 1919. jan.) szóló jelentését, amely szerint 1918-ban csak Iványi és Dőry végeztek kutatást. Néhány nappal később egy pro domo-val utasította Csánki a régi országos levéltári osztályt arra, hogy az albizottsági adminisztratív iratokat és a gyűjtött anyagot helyezze el a levéltárban megőrzés végett, mivel a „megváltozott politikai viszonyok között a Pragmatica Sanctio jubileumának megünnepléséről szó sem lehet." Herzog József csak 1919. augusztus 15-én vezette rá az ügyiratra, hogy átvette és elhelyezte ez iratanyagot. 1921 tavaszán rövid időre Bécsbe kölcsönözte az Országos Levéltár a gyűjtés egyes darabjait Fraknói Vilmos (1843-1924) püspök részére. 43