Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - DOKUMENTUM - Varga László: Andropov jelenti: a Szovjetunió budapesti nagykövetének tárgyalásai vezető magyar politikusokkal 1956. április 18. és szeptember 3. között / 9–31. o.

ciusi ülése után elbocsátottak a Szabad Néptol. (Azokról az újságírókról van szó, akik 1954 októberében az újság szerkesztó'ségének pártgyűlésén az MDP vezetése ellen léptek fel.)

32 A továbbiakban Kádár elvtárs beszámolt a Gerő elvtárssal közösen Nagy Imrével folytatott megbeszéléséről.

33 Kádár elvtárs szerint a megbeszélés nyugodt hangnemben folyt, Nagy kifejtette álláspontját. Sajnos, mondta Kádár elvtárs, Nagy mindennél fontosabbnak tartja saját presztízsének kérdését, és a dolgokat nagyon szubjektíven ítéli meg. Az a benyomás, hogy Nagy a Gerő és Kádár elvtársakkal folytatott megbeszélésre abban a szilárd hitben ment el, hogy azonnal visszaveszik az MDP-be. így Nagy csalódott volt, amikor ismét azt követelték tőle, hogy vonja vissza hibás nézeteit. A beszélgetés során Nagy ragaszkodott ahhoz, hogy hozzanak létre egy külön bizottságot, amely tisztázná az ügyét. Kádár elvtárs azt mondta, hogy Nagy kész beismerni a hibáit, de csak akor, ha megmondják, hogy konkréten miben hibázott. Nagy ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy sohasem ellenezte a mezőgazdaság kollektivizálását és az ország iparosítását, csak azt mondta, hogy lassabban kell ezeket az intézkedéseket megtenni. A Naggyal való megbeszélés, Kádár elvtárs szerint, nem járt konkrét eredménnyel, de kétségtelenül pozitív jelentőségű volt. Figyelembe kell venni, mondta Kádár elvtárs, hogy a Nagy-kérdést nagymértékben bonyolította Rákosi elvtárs személyes ellenszenve, aki mindent megtett, hogy megnehezítse Nagy számára hibáinak beismerését. Ennek következtében az adott helyzetben jelenleg türelemre és megértése van szükség. Ezzel kapcsolatban Kádár elvtárs azt mondta, hogy helytelennek tartja, hogy a PB-ben néhány elvtárs igyekszik a Nagy-kérdést „levenni a napirendről", mondván nem akar nyilvános önkritikát gyakorolni. A PB tagjaival folytatott megbeszélés végén Nagy beleegyezett abba, hogy nyugdíjba vonul, ugyanakkor azt mondta, hogy minél előbb szeretne dolgozni, mert a kényszerű semmittevés nyomasztja. Kádár elvtárs kijelentette, döntés született arról, hogy Nagy kapjon munkalehetőséget, függetlenül attól, hogyan dől el az MDP-be való visszavételének kérdése. Ezután Kádár elvtárs rátért a Politikai Bizottságban kialakult helyzetre. Elmondta, hogy az MDP vezetése a lényegi kérdéseket illetően egységes. Látni kell azonban, hogy a KV júliusi ülése után a PB-ben olyan emberek vannak, akik különbözőképpen közelítik meg a múltbéli és a jelenlegi jelenségeket. Ebből az következik, hogy meg kell erősíteni a pártvezetés egységét, de ez a folyamat időt és erőfeszítéseket igényel. Az utóbbi időben, mondta Kádár elvtárs, többször is kinyilvánítottuk, hogy az MDP vezetése valóban egységes. Ez történt az MDP 1955. márciusi ülése után,

34 így volt ez 1955 októberében

35 is. Ugyanakkor ezek után a kijelentések után sokszor olyan események történtek, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy az MDP vezetésében még mindig nincs valódi egység. Ezért jelenleg jobb egyenesen megmondani, hogy a szükséges, monolitikus egység elérése a magyar vezetés legközelebbi célja, ezért mindent, ami szükséges, megtesz, de még vannak bizonyos nézeteltérések. Például „a régi PB-tagok" úgy gondolják, hogy a KV júliusi üléséig teljesen helyes irányvonalat követtek, de néhány elvtársnak erről némiképp más a véleménye. Ha a PB irányvonala helyes lett volna, akkor nem történt volna meg, hogy csak a PB-tagok védenék azt a KV-tagok többsége és a pártaktíva ellenében. A „PB régi tagjai" „saját győzelmüknek" tartják az MDP KV júliusi ülését és annak határozatait, de a PB-ben vannak olyan elvtársak is, akik másként értékelik a KV említett ülését. Abból kiindulva, hogy az 1955 márciusa és az 1956 júliusa között követett politikai vonal feltétlenül helyes volt, a „PB régi tagjai" tiltakoznak azoknak az 28