Levéltári Szemle, 47. (1997)
Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - Albrechtné Kunszeri Gabriella: A hazai levéltárak általános állományvédelmi helyzetfelmérésének tapasztalatai / 30–38. o.
rákban elterjedten használt dobozokat. Holott az üj típusú levéltári dobozoknak csak a bélése időálló. Magasabb áruk miatt ezek sajnos még viszonylag szűk körben használatosak. Az új típusú dobozok nem csak a bélésük miatt jobbak, hanem lényegesen erősebbek is. Jobban záródnak, ezért a portól és a fénytol hatékonyabban védenek. Az iratok összefogására használt káros anyagok (kapcsok, spárgák, műanyag dossziék) eltávolításáról csak öt igenlő válasz jött, tizenhárom a „részlegesen" felelet. A levéltár kutatási szabályzata a válaszok szerint 21 helyen tartalmaz fontos állományvédelmi elemeket. Legtöbben az étkezés és a dohányzás tilalmát említik. Ugyancsak sok helyen tilos a levéltári anyagon írni és a ceruzán kívül más íróeszközt használni. Említették még a rongálás, az átrajzolás, az átírás, a megjelölés és a kivágás tilalmát is. A kutatási szabályzatoknak mindenütt alaposan átgondolt állományvédelmi előírásokat kell tartalmazniuk, amelyek betartása alól senki nem mentesülhet. A jelzetelésre használt anyagok minőségével, időállóságával közismerten sok probléma van. Bár meglehetősen sokan írták azt, hogy ezek tartósak, sajnos tévednek. Tudjuk, hogy a címkék előbb vagy utóbb lehullanak, az írások elhalványodnak stb. A probléma megoldásán több helyen fáradoznak, eredmények is vannak, de ezek a külföldről beszerezhető anyagok nálunk még nem terjedtek el. A válaszokban felsoroltak: az öntapadós címke, a szigetelőszalag, a Tixo közismerten nem időállóak, sőt károsító hatásúak. A nagyméretű levéltári anyag biztonságos tárolási módja levéltárainkban kevés helyen megoldott. Általában nincs elég pénz a speciális tárolóeszközök beszerzésére és hely elhelyezésükre. Az ilyen anyagok kutatásához szükséges nagyméretű asztalfelület csak 20%-ban áll rendelkezésre. Az ép papírokra is károsító hatású újságokat csak 21 helyen tárolják elkülönítve. Legtöbb válaszadó azt írja, hogy ismeri a könyvek helyes kezelésének módjait. Ennek ellenére sok deformálódott és szakadt könyv van az állományban. Tehát vagy nem tartják be, vagy nem jól ismerik az előírásokat, mert a sérülések nagy része a nem megfelelő kezelésből ered. A sérült kötetek átmeneti védelmének módjaként sok helyen az újraköttetést adták meg, holott az nem átmeneti megoldás. Átmenetinek minősül például a sérült kötet átkötése, becsomagolása, védődobozba helyezése, haszálatának korlátozása. A fotókat ritkán különítik el, de nem is sok van belőlük a levéltári gyűjteményekben. Tárolásukra és használatukra általában nincsenek külön előírások, noha erre szükség lenne. Alevéltári anyag mozgatása sok károsodás forrása lehet. A válaszok szerint ez többnyire kézben, külön védelem nélkül történik. Ez épületen belül, kis mennyiségnél esetleg még elfogadható, nagyobb mennyiség esetében azonban amellett, hogy megterhelő a munkát végző személy számára, leeséssel és az ebből eredő fizikai sérülésekkel fenyeget. Az egyik válaszoló utalt is a nehézségekre, amikor azt írta, „kézben cipelik". Átmeneti tárolóeszközre (például pallium vagy téka) és könnyen guruló, a levéltári anyag méretéhez igazodó szállítóeszközre van szükség. A nagyobb, terjedelmesebb tárgyak mozgatásához segítséget kellene igénybe venni. Erre senki nem utalt. Épületen kívüli szállításhoz a fizikai sérülésektől és a nedvességtől egyaránt védő csomagolást kell alkalmazni. Erről sokan megfeledkeznek és enélkül teszik gépkocsiba a levéltári anyagot. A válaszokból úgy tűnik, hogy a levéltárosok nem pontosan azt értik a katasztrófára való felkészülés alatt, amit az állományvédelmi vonatkozásban valójában jelent, vagyis felkészülést a váratlanul bekövetkező károsító esemény (vízbetörés, tűz, robbantás stb.) alkalmával szükséges gyors, hatékony reagálásra a kár minimálisra csökkentése érdekében, a mentés és helyreállí35