Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - Albrechtné Kunszeri Gabriella: A hazai levéltárak általános állományvédelmi helyzetfelmérésének tapasztalatai / 30–38. o.

de elég nagy számban használnak fabútorokat is. Ismeretes, hogy mindkettő­nek van előnye és hátránya is. Nem mindenütt megfelelő a bútorzat az átla­gostól eltérő formájú vagy méretű levéltári anyag tárolására. Több helyen probléma, hogy a rendelkezésre álló polcfelület kevés a zsúfolásmentes tároláshoz. Az esetek egynegyedében nem biztosított a kellő levegőkeringés a levéltári anyag körül, ami egyébként a helyi károsodások elkerülése miatt kívánatos. A váratlan veszélyforrások, közül a víz okozza a legtöbb kisebb-nagyobb kárt. Noha csak 16 helyen van vízcsap a levéltári anyag közelében, a fűtéscsö­vek jelenléte a legtöbb helyen, és a tény, hogy a rendszeres karbantartás ritkán megoldott, nagy potenciális veszélyt jelent. Miután sehol sincs vízérzé­kelő, ami jelezné a vízbetörést, a vizes vezetékek és fűtőtestek állandó ellenőr­zésére nagy figyelmet kell fordítani, hogy a problémát a kezdeti szakaszában felfedezzék és elhárítsák. Szerencsére, a helyek túlnyomó többségében a levél­tári anyagot legalább tíz cm-rel a padlószint felett tárolják. Talán ez tényleg így van, bár valamennyien tudjuk, hogy nem ritka a kivétel, ha átmenetileg is. Tűzérzékelő 14 raktárépületben működik. Noha a válaszadók több mint 60%-a szerint a dolgozók kapnak a helyi sajátságokat figyelembevevő tűzvé­delmi oktatást, attól tartok, itt még van tennivaló. A válaszadóknak több mint egynegyede közölte, hogy a kézi tűzoltó készülékek használatát nem gyakorolják, ami pedig egy adott vészhelyzetben jelentős időveszteséget okoz. A dohányzással kapcsolatban változatos a kép. Van ahol egyáltalán nem megengedett, van ahol még a kutatóban sem tiltják. Tapasztalat szerint egyébként a tilalmat sem tartják be mindenütt. Folyamatos biztonsági rendszer 15, azaz a felmérésben szereplő helyek 20%-ában működik. A levéltárakat azonban nem elsősorban a betörés fenye­geti, fontosabb a levéltári anyaggal kapcsolatba kerülő személyek figyelése, ellenőrzése. Kilenc helyről jelezték, hogy nincs kulcskezelési szabályzat, ami pedig egyszerű biztonsági intézkedés. Az értékesebb iratokat a helyek több­ségében külön őrzik, és kiadáskor, visszavételkor egyenként ellenőrzik. A ku­tatók figyelésében a válaszokból tükröződőnél valószínűleg nagyobb hiányos­ságok vannak. Csak öt helyen jelzik, hogy nem figyelik folyamatosan őket, és nyolc helyen azt, hogy olyan része van a kutatóteremnek, amely nincs állandó megfigyelés alatt. Az állományvédelmi igények meghatározásának nagyon fontos része az elsőbbségek kijelölése, hiszen tudomásul kell venni, hogy még a leggazdagabb országokban sem tudnak mindent és ugyanolyan mértékben védeni, kezelni. Hát még nálunk! Az elsőbbséget meghatározó szempontok között a természe­tesnek számító jelentős történeti érték mellett nem kellő súllyal szerepel a gyakori használat és a fizikai állapot. Pedig nem célszerű például sokat költe­ni a mégoly különleges, de nem vagy alig kutatott anyagok restaurálására, amikor azok a ritka és kíméletes használat során nem károsodnak tovább, miközben a kevésbé különleges, de erős használatnak kitett vagy állapotuk miatt erősen sérülékeny iratok megóvására nem jut pénz. A rendelkezésre álló összeget úgy célszerű felhasználni, hogy azzal minél nagyobb mennyiségű anyag kutathatóságát biztosítsák hosszú távon. Egyes gyűjteményre szék relatív elsődlegességére csak négy válaszban van utalás a megállíthatatlanul (például savasodás miatt) pusztuló iratok által hordozott információtartalom megmentésére. A legsúlyosabbnak tartott állományvédelmi problémák, között első helyen, tizenegyszer említve szerepel a penész és a fertőtlenítés. Ezt követi a savaso­dás, a gyenge papír problémja és a restaurálás nyolc válaszban. Amikrofilme­zés bevezetése és a szakszerűtlen használat megszüntetése öt helyen, az erős 33

Next

/
Thumbnails
Contents