Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - Dóka Klára: Terviratok és tervrajzok a törvényhatóságok levéltáraiban, 1870–1949: II. rész / 2–10. o.

A törvényeket az illetékes minisztériumok rendelkezései követték, melyek egyes részletkérdésekről intézkedtek. Instrukcióiknak megfelelően a megyei törvényhatóságok út- és középítészeti kérdésekről szabályrendeleteket alkottak.

62 A szabályrendeletek külön sora az egyes településeken folyó építkezésekre vonatkozott. A kisebb falvak esetében az építési szabályok nem írták elő külön tervek készítését, de ha új létesítményről volt szó, azt előzetesen be kellett jelenteni. Amennyiben a szomszédok nem emeltek kifogást, megkezdték az építkezést. Az elkészült létesítményt a bíróból jegyzőből és három tekintélyes lakosból álló építési bizottság vizsgálta felül, és adott engedélyt a használatbavételre. A szabályrendeletek előírták az építési területen a talaj feltöltését, a kéményeknél a tégla használatát, az ajtók, ablakok helyes méretezését stb. Nagyobb települések esetén az alaprajzot és két homlokzati rajzot be kellett mutatni az elöljáróságnak, mely helyszíni szemlét tartva kijelölte az épület alapvonalát. Csak a már kiosztott telkekre lehetett építkezni, a külterületen külön kellett kérni a megfelelő hely kimérését. A belterületen csak téglából, kőből, sárból emelhettek épületeket, fából pedig csak a határban. A munka megkezdését az elöljáróság építési engedélyhez kötötte, és jelenteni kellett annak befejezését, a létesítmény használatbavételét is.

63 1871-1877 között a megyében a műszaki teendőket a törvényhatóság szolgálatában álló mérnökök látták el. Tevékenységük három fő területet fogott át, az útépítést, vízépítést, középítészetet, melyek közül az útépítés volt a legfontosabb. Tevékenységükről éves (féléves, negyedéves) jelentésekben számoltak be az alispánnak, illetve a közgyűlésnek.

64 Mint jeleztük, 1877-ben a törvényhozás (24. te.) megszüntette a mérnöki állásokat és a feladatokat megosztotta a szakhivatalok között. így a vármegyék szervezetéhez az útbiztoson kívül - 1878 után - nem tartozott műszaki személyzet.

65 A legfontosabb feladatokat, az út- és középítészetet az államépítészeti hivatalok vették át, melyek szervezetét, feladatait a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium 3204/1887. számú rendelkezése határolta körül.

66 E rendelet III. része éppen az államépítészeti hivatalok törvényhatósági mérnöki teendőivel foglalkozik. E szempontból a hivatal főnöke a vármegyei törvényhatóságnak, illetve a fő- és alispánnak volt alárendelve, részt vett a közgyűlésen és ott szavazati joggal rendelkezett. A mérnökök fő feladatai a következők voltak: közmunka összeírása, kiosztása; a vármegyei utak és műtárgyaik építése, kezelése; felügyelet a központi és járási épületek felett; műszaki ügyek intézése a törvényhatóság megkeresései alapján. Az egyik legfontosabb teendő a törvényhatósági úthálózat terveinek kidolgozása volt, ahol figyelembe kellett venni a vármegye központjának megközelíthetőségét, a közigazgatási és törvénykezési központok elérését, a hadászati szempontot, valamint azt, hogy a főbb vasútállomások közúton is elérhetők legyenek. A vármegyék építéssel kapcsolatos szabályrendeletei az államépítészeti hivatalok mérnökeire is érvényesek voltak, míg a technikai kérdéseknél (tervek fajtái, méretei) az állami utakra vonatkozó előírásokat tartották szem előtt.

67 Az utak építése, középületek kivitelezése alkalmával az államépítészeti hivatalok látták el mindazon feladatokat, amit a városokban a mérnökiek, de igen szoros kapcsolatot tartottak fenn a munkákat finanszírozó vármegyei törvényhatósággal. Az államépítészeti hivatalok és a vármegyék levéltáraiban így az utakra és középületekre vonatkozó tervek sajátos megoszlást mutatnak. 7