Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - DOKUMENTUM - Varga László: Andropov jelenti: a Szovjetunió budapesti nagykövetének tárgyalásai vezető magyar politikusokkal 1956. április 18. és szeptember 3. között / 9–31. o.

A beszélgetés végén Kovács elvtárs megkért arra, hogy vegyem át Péter levelének kéziratát, mivel Péter arra kérte, hogy adja át levelének másolatát a szovjet elvtársaknak. Elutasítottam a kézirat átvételét, és azt mondtam Kovács elvtársnak, hogy helytelen lenne részemről a követségen tartani a dokumentum egyetlen példányát, miközben a PB tagjai sem ismerkedtek meg vele. A Kovács elvtárssal folytatott beszélgetés alapján az a benyomásom, hogy Péter említett levele azzal a céllal íródott, hogy kiélezze az MDP enélkül is bonyolult helyzetét. Kovács elvtárs bizottsága, amely majdnem teljes egészében a párt jelenlegi vezetésével és személy szerint Rákosi elvtárssal elégedetlen személyekből áll, valószínűleg arra fog törekedni, hogy a levelet az MDP KV soron következő ülésén felhasználja. Rá kell mutatni arra a tényre is, hogy Kovács elvtárs sok kérdésről nem egészen objektívan tájékoztatott. Ahogy Gerő elvtárs ugyanezen a napon, a saját kérésére létrejött beszélgetés során elmondta, július 10-én igen felindultan megjelent nála Kovács elvtárs, és Péter leveléről szólva kijelentette, hogy ez után a levél után Rákosi elvtárs nem maradhat a KV első tiktári posztján. Ezután Kovács azt igyekezett bizonyítani, hogy neki, Gerőnek kell az első titkári posztot vállalnia. Gerő elvtárs, az ő szavai szerint, kategorikusan elutasította ezt a javaslatot, hangsúlyozva ezzel azt, hogy az ő jelölése sem politikai okokból, sem egészségügyi szempontból nem megfelelő. Ekkor Kovács elvtárs, utalva Nógrádi és Molnár elvtársak, valamint más vezetők véleményére kijelentette: lehetséges, hogy nem is kell, hogy bizonyos ideig a KV-nak első titkára legyen. Ahogy Gerő elvtárs elmondta, az utóbbi időben az aktíva körében nagyon éles formában vetődik fel Rákosi elvtárs felmentésének kérdése az első titkári funkciójából. Ez a párton belüli ellenzék, valamint a külföldi ellenséges propaganda hatására történik. Sajnos, tette hozzá Gerő elvtárs, a jugoszláv sajtó és rádió ugyanilyen vonalat követ. Arra a kérdésemre, hogy tud-e Rákosi elvtárs Péter Gábor leveléről és a pártaktíva körében uralkodó hangulatról, Gerő elvtárs azt válaszolta, hogy erről még nem beszélt vele. Ezután Gerő elvtárs azt mondta, hogy tovább is szilárdan meg van győződve arról, hogy Rákosi elvtárs eltávolítása a párt vezetéséből, minden hibája és tévedése mellett súlyos csapás lenne az MDP-re, és negatívan hatna a nemzetközi munkásmozgalomra. Ugyanakkor Gerő elvtárs értésemre adta, hogy nehéz lesz Rákosi elvtársat megvédeni a következő KV-ülésén. Ügy tűnik, hogy ebben a kérdésben a Politikai Bizottság több tagja nem eléggé határozott és nem eléggé tettre kész, hogy megvédje azt az álláspontot, amelyet Szuszlov elvtárs magyarországi látogatása során elhangzott tanácsai alapján fogadtak el. Több magyar elvtárs ilyen magatartása elsősorban azzal magyarázható, hogy félti a saját pozícióját, s ezért nem bocsátkozik harcba azokkal a KV-tagokkal, akik elég aktívan támadják Rákosi elvtársat. Ami Kovács és Apró elvtársakat illeti, itt személyes, szubjektív okok is szerepet játszanak. Ezzel kapcsolatban bizonyos figyelmet érdemel az a tény, hogy a rendelkezésünkre álló, meg nem erősített hírek szerint, Péter Gábor felesége, aki valaha Kovács elvtárs közeli barátja volt, változatlanul bejáratos a családhoz. Az egyik utóbbi, Kovács elvtárssal folytatott beszélgetés során Kovács elvtárs eléggé határozatlanul annak a véleményének adott hangot, hogy ő egyre inkább hajlik arra, „hogy Pétert becsületes embernek" tartsa. Sajnos Rákosi elvtárs jelenleg is viselkedésével sokszor alkalmat ad arra, hogy bizonyos nagyképűséggel, a tömegektől való elszakadással és más olyan hibákkal vádolják, amelyek a személyi kultusz elleni harc végig nem viteléből származnak. Az ellenséges elemek és az ellenzék kihasználja ezeket a hi25