Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - MÉRLEG - Blazovich László: Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetéből (1009–1962). Főszerk. Márfi Attila. Pécs, 1996 / 67–69. o.

A dicsérő szavak után azonban szabadjon a recenzensnek néhány észrevételt tennie, amelyeket ezen és a további kötetek szerzőinek is figyelmébe ajánl. A mű szerkezete híven követi a város történetének szakaszait, ám azokat inkább a nagy országos történeti sorsfordulókhoz igazítja, és nem a város belső fejlődéséhez és sorsához. Nem egészen érthető például az, hogy miért került új fejezetbe a középkoron belül a Zsigmod király, a Hunyadiak és a Jagellók uralkodása alatti rész (Márfi Attila - Nagy Imre Gábor), annál is inkább, mivel az előző korszakból (Koszta László) 22, az utóbbiból pedig csak 6 dokumentumot közölnek. Ha már két részre osztották a középkorról szóló részt, miért nem vitték el azt 1543-ig, Pécs török kézre kerüléséig, azaz a város Mohácsáig. Ilyen módon nem lett volna gond Oláh Miklós Pécs város leírását tartalmazó részletének beillesztésével sem, amelyet az egyébként szigorú kronologikus rendben haladó dokumentumok közül keletkezésük időrendjét illetően három megelőz. Itt jegyzem meg, hogy az újonnan készült fordítások készítői korrekt, jó munkát végeztek, a korban használatos terminológiának megfelelően adekvát kifejezések ismeretének tárházában értően eligazodva dolgoztak. Ugyanilyen gondom van a terjedelmes, A felszabadult város, 1686-1867 című fejezettel (Móró Mária Anna - Odor Imre), amelyet nem tagoltak a szabad királyi városi rang megszerzésével (1780) új fejezetre. Annál is inkább, mert ezzel a várost és lakóit a király kiemelte a jobbágyi sorból, és így új távlatot nyitott előttük. Magunk részéről az 1945 és 1962 közötti részt (Vörös Huba - Hajdú Imre) is több egységre bontottuk volna. Nemcsak a politikatörténet, hanem az igazgatástörténetben bekövetkezett változás, a megyei jog elnyerése is megkívánná ezt. A szerkezet mellett az olvasókönyvek készítésekor különlegesen fontos a rendelkezésre álló forrásokból a kötetbe kerülők kiválogatását irányító szempontok meghatározása. Jelen esetben 12 szerző ízlésének és felkészültségének, történelmi látásmódjának megfelelően állt össze a szemelvénygyűjtemény. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az egyháztörténész Koszta László által közölt 22 dokumentum közül 10 a papság életével foglalkozik, míg a török kiűzésével kapcsolatos háborúk kutatásának hazai tekintélye, Szita László a török korról (Vass Előd - Szita László) közreadott 32 forrás közül 11-et szánt a felszabadítás időszakának, a török kori Pécs 140 évéből kettőnek. A recenzensnek ugyancsak gondot jelent az egynemű források gyakori ismétlődése. Az erdőhasználatot a 18. század második feléből 4, a gazdálkodást 5 tanácsi jegyzőkönyvi részlet mutatja be. (E passzusokat olvasva a Kosztolányi sor jut eszembe: „Barátom sok a kettő, de több az egy".) A dualizmus korából (Márfi Attila - Nagy Imre Gábor - Révész Mária) három alkalommal szerepel Nendtvich Andor polgármesteri jelentéséből vagy egyéb munkájából részlet, sőt a két világháború utáni korszak (Huszár Zoltán - Révész Márai - Vonyó József) is az ő időszaki jelentésével (másodlagos források!) indul, a város II. világháború alatti történetét pedig csak a dr. Vörös Mihály által készített iratokból ismerhetjük meg. Nem ártott volna szélesíteni a forrásegyüttesek körét, amelyekből válogattak a kötet munkatársai. Az 1945-1962 közötti időszak anyagában is sok a jelentés, mint ahogyan más, ezen korszakot bemutató kötetekben, bár e részben egészen üdítően hat az 1956-ról készült rész sokszínűsége és forrásgazdagsága. Mindezek azt bizonyítják, a szerzők - ha több idő adatik számukra az elmélyülésre és a forrásválogatásra - színesebb, változatosabb források felhasználásával is képesek lettek volna szeretett városuk történetét illusztrálni. Részemre például nagyon sokat mondott volna e korszakról egy fizetési és egy árjegyzék egymás mellett, vagy egy korabeli káderlap - ha egyáltalán maradt fenn - közzé68