Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - DOKUMENTUM - Varga László: Andropov jelenti: a Szovjetunió budapesti nagykövetének tárgyalásai vezető magyar politikusokkal 1956. április 18. és szeptember 3. között / 9–31. o.

párt gyorsan támogatta. Ez azt jelenti, hogy más kommunista pártok vezetésében is vannak olyanok, akik osztják Togliatti elvtárs nézetét a személyi kultuszról, de ők még nem szánták el magukat arra, hogy nyíltan beszéljenek erről. Gerő elvtárs elmondta, hogy a nemzetközi kommunizmusnak ez a jobboldali irányzata megosztja a kommunista pártokat, rombolja és végső soron gyengítheti az internacionalista hagyományokat. Komolyan oda kell figyelni arra, amit Gerő elvtárs a magyar belpolitikai helyzetről mondott. A követségnek mind ez idáig nincs olyan információja, amely teljes egészében megerősítené Gerő elvtársnak az MDP KV tagjainak beállítottságával kapcsolatos aggodalmát, de mint sok más elvtárssal folytatott megbeszélésből kitűnt, vannak nézeteltérések a KV-ban, s ez lehetőséget ad az ellenséges elemeknek és az ellenzéknek arra, hogy büntetlenül folytassa bomlasztó munkáját. Barátaink eddig keveset valósítottak meg azokból a tanácsokból, amelyek az MDP KV egységének megerősítésére, valamint az ellenséges elemekkel és demagógokkal szemben követendő határozott felépésre vonatkozóan kaptak. Utóbbiak arcátlan tevékenysége ellenére sem vontak közülük senkit felelősségre. A magyar elvtársak jelenleg ténylegesen nem használják ki a munkások, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség jobbik részének támogatását az ellenséges elemekkel és a demagógokkal folytatandó harcban. Az MDP KV június 30-i határozatát, amely a pártellenes támadások elvi értékelését tartalmazza, a munkásoknak gyakorlatilag nem magyarázták el. Az elmúlt 3-4 napban a magyar újságok még csak meg sem említik a határozatot, ugyanakkor az ellenséges elemek és az ellenséges érzelmű értelmiségiek egy része nyíltan agitál a munkások körében a KV határozata ellen. Előfordult, hogy a pártgyűléseken a kommunisták egy része bírálta az említett határozatot, kijelentve, hogy elfogadása aligha volt szükséges. Ugyancsak figyelmet érdemelnek Gerő elvtárs szavai arról, hogy a jelen körülmények között bonyolult lesz a Farkas-ügy megoldása. Iscsenko elvtárs, aki a magyar Belügyminisztériumban dolgozik tanácsadóként, elmondta, hogy a napokban az Államvédelmi Hatóság volt vezetője, a fogságban lévő Péter Gábor találkozott feleségével,

28 és a láthatás során az asszony tájékoztatta férjét az országban kialakult helyzetről. Szemmel láthatóan ennek a tájékoztatásnak az eredményeként Péter Gábor kérette a nyomozótisztet, és egy lepecsételt borítékot adott át neki, amely Kovács Istvánnak volt címezve. Iscsenko szerint az említett küldeményt közvetlenül a Belügyminisztérium nyomozati osztályának parancsnoka adta át Kovács Istvánnak. Péter Gábor, amikor a levelet átadta, azt mondta, hogy „most valóban őszinte vallomást tett, és hogy ő nem Farkast, hanem Rákosi elvtársat tartja a fő bűnösnek Rajk és társai halálában". Kijelentette, hogy a Kovács elvtársnak szóló levelében leírja azt is, hogy Rákosi utasította őt, Péter Gábort a Rajk-ügy nyomozásakor, s hogy személyesen ellenőrizte a vádiratot. Ha ezt a levelet ismertetik a KV következő ülésén, akkor Rákosi elvtárs nagyon nehéz helyzetbe kerül. A fentiek fényében érthető, hogy Gerő elvtársat nyugtalanítja az ügyek állása. Ezzel együtt sem elfogadható a magyar elvtársak határozatlansága és nem kellő elszántsága a párton belül, és a dolgozók körében megmutatkozó ellenséges jelenségekkel szembeni harcban. Tekintettel arra, hogy az ellenség most arra törekszik, hogy megkérdőjelezze a jelenlegi összetételű PB irányvonalának helyességét, főként pedig, hogy bizalmatlanságot keltsen az MDP KV június 30-i határozatával szemben, hasznos lenne, ha a mi sajtónk és a népi demokratikus országok sajtója aktívabban lépne fel az említett határozat védemében, amely a Magyar Dolgozók Pártja egységének megszilárdítását, az ellenséges befolyás elleni 22