Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - MÉRLEG - Sipőcz László: Horst Haselsteiner: Bosnien–Hercegovina. Orientkrise und südslavische Frage. Wien, Köln, Weimar, 1996 / 56–63. o.

meglepő módon - egyfajta fásultság váltotta fel. Ebbe a fásultságba azonban mindig keveredett egy adag frusztráltság is, amelynek oka — többek között — az addig mindenhatónak hitt ENSZ látható gyengesége, a nyugati demokráciák előkelő diplomatáinak, legalábbis a kezdeti időkben tanúsított nagyfokú naivsága. Ez a naviság nem kis mértékben talán földrajzi, geopolitikai és az ezekkel szorosan összefüggő történelmi ismereteik hiányával (is) magyarázható. Horst Haselsteiner, a térség kiemelkedő bécsi szakértője,

2 a mostanában általában jószándékú és jóképességű újságírók tollából - megjelenő, de sok esetben pontatlan és általános, éppen ezért félreértelmezhető elemzések konjunktúrájának időszakában jelentette meg 14 korábbi tanulmányát tartalmazó kötetét. Az 1970-től 1994-ig különböző folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben megjelent írások ugyan Bosznia-Hercegovinát írják körül, felölelik azonban az Oszmán Birodalom hanyatlásával fellépő úgynevezett keleti kérdést, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia berkein belül a múlt század második felétől egyre égetőbb, úgynevezett délszláv kérdést, illetve az ezek kezelésére tett erőfeszítéseket. Ez a két tényező, egymással kölcsönhatásban meghatározta, illetve mozgásban tartotta mind a Balkán Monarchiával határos területeit, mind pedig a nagyhatalmak, köztük természetszerűleg az Osztrák-Magyar Monarchia e térségben feléledt, vagy már régóta dédelgetett ambícióit. Közjogi kérdések, az emancipációs igény, a modern nacionalizmus integráló/dezintegráló hatása, a reform-, illetve modernizációs törekvések strukturális területeken, stratégiai alapállások és gondolatok a Monarchia kül- és hadügyi reszortja részéről, a közvélemény szerepe és hatása, továbbá a parlamentek befolyása az államvezetés politikai döntéseire, valamint a főderalista rendezési elvre irányuló tervek állnak a munka középpontjában. Az időbeli határok ennek megfelelően - a szükségszerű vissza-, illetve kipillantásokkal - az osztrák-magyar kiegyezés és a Monarchia felbomlása körül húzhatók meg.

3 A Habsburg Monarchia balkánpolitikáját meghatározó és befolyásoló tényezők alapvetően négy problémakör köré csoportosíthatók: 1. A külpolitkai döntések mechanizmusa, a mindenkori hatalmi konstelláció függvényében; 2. Az Oszmán Birodalommal szemben elfoglalt álláspont; 3. Az Oroszországhoz fűződő viszony; 4. A gazdaságpolitikai érdekek, ill. azok megítélése.

4 A mindenkori uralkodó által dominált, sőt olykor monopolizált külpolitika az Oszmán Birodalommal szemben kínosan ápolt status quora támaszkodó - nem utolsósorban a cári Oroszországot ilymódon a Balkánról kirekesztő álláspontját az 1876/78. évek eseményeinek (hecegovinai felkelés) tükrében egyre kevésbé tudta tartani. Az integráció és a intervenció közötti választóvonal egyre keskenyedett, ugyanakkor nőtt a szándék egy presztízsnövelő akcióra (okkupációra), ami egy magát nagyhatalomnak tartó - és azt másoktól is elváró - birodalomtól nem meglepő gondolat. Ez azonban egyben az európai hatalmak közötti rivalizálás lehetőségét is magában hordozta, és az amúgyis kényes délszláv kérdést tovább feszítette. A vasút, a hajózás és a kereskedelem formájában manifesztálódó gazdasági érdekek sem nevezhetők újkeletűeknek, ezek szintén egyfajta kontinuitását engedik felvillantani az Osztrák-Magyar Monarchia Balkán irányában folytatott politikájának.

5 Az elmúlt évek/évtizedek tapasztalatai nyomán Andrássy külügyminiszterségével a már korábban is folytatott politika - a külügy és a hadügy egymásra hangolása - fokozottan érvényesült. A tulajdonképpeni döntéshozó orgánummá a „Katonapolitkai Titkoskonferencia" lépett elő. Ennek tanácskozá57